Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a nevét toldással vagy más olyan változtatással használja, amely az összetévesztést elkerülhetővé te­szi. Kötelezte az alperest arra is, hogy a névváltozással kapcsolatos eljá­rást harminc napon belül tegye folyamatba. A megyei bíróság ítélete indokolásának lényege az, hogy a ,,MODELL" név általános jelentésű, de a felek elnevezésében mutatkozó eltérések (Női­szabó Szövetkezet — Szabóipari Szövetkezet, valamint a telephelyek kü­lönbözősége) kizárják az összetéveszthetőséget. Bár a hasonlóság fennfo­rog, ezért az 1923. évi V. törvény 8. §-ának analóg alkalmazásával az alpe­rest arra kötelezte, hogy a nevét megkülönböztető toldással módosítsa. A felperesnek más volt ugyan a kereseti kérelme, ebben azonban — mint többen a kevesebb — a toldás alkalmazásának kimondása benne van. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a megyei bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás szerint az ítélet törvénysértő, mert a bíróság a kere­seti kérelmen túlterjeszkedett és az anyagi jog szabályait is helytelenül alkalmazta. A vitás ügy eldöntésére a Ptk. 45. §-ának (3) bekezdése, 82. §-ának (1) bekezdése, 85. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai, továbbá az 1971. évi III. törvény és a 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet 2. §-a az irányadók. Az óvás alapos. A felperes kereseti kérelme a Ptk. 85. §-a (1) bekezdésének a) és b) pont­jaihoz igazodott, bár az eltiltást pénzbírság terhe alatt kérte, amire a tör­vény nem ad módot. A fellebbezési bíróság a kereseti kérelemtől eltérően, azon túlterjeszkedve döntött, nem döntött a felperesi kereseti követelések elutasítása tekintetében, hanem olyat foglalt az ítélet rendelkezésébe, amit a felperes nem kért. A fellebbezési bíróság arra hivatkozott ugyan, hogy a többen a kevesebb is benne van, ez az indokolás azonban a Pp. 2. §-ának (1) bekezdésében, illetve 215. §-ában foglaltak alapján nem helytálló; a bíróság ítélete túlterjedt a kereseti kérelmen és ezzel törvényt sértett. Ettől eltekintve a másodfokú bíróság ítéletének megalapozására említett 1923. évi V. törvény 8. §-a a konkrét ügyben nem alkalmazható, a szövet­kezetek nevének megállapítása tekintetében más jogszabályok [a Ptk. 45. §-ának (3) bekezdése, az 1971. évi III. törvény 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. r. 2. §-a] rendelkeznek. Az alperes szövetkezet belső döntési jogkörébe tartozik az, hogy amennyiben jogosu­latlan nevet használ és ettől eltiltják, milyen új nevet fog felvenni és sza­bályszerű módon bejegyeztetni. Az említett anyagi és eljárási jogszabálysértések miatt a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül kellett helyezni. Minthogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapít­hatók voltak, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján határozatot hozott. Az első fokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezést és a me­gyei főügyészség részéről előterjesztett fellebbezési óvást alaptalannak ta­lálva, a járásbíróság határozatát a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (G. törv. IV. 31 293/1973. sz., BH 1974/4. sz. 168.) 17. A bank ellenőrzési jogköre nemcsak vállalkozási, hanem egyéb (megbízás stb.) szerződésekre is kiterjed. Az újításra és a „célszerűbb mű­szaki megoldás"-ra vonatkozó javaslat elhatárolása [38/1967. (X. 12.) Korm. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom