Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lított az alperes megrendelő részére. Az erről kiállított 6 555 237 Ft összegű számlából azonban az alperes 134 850 Ft-ot nem egyenlített ki. A felperes kérte az alperest az említett számlakülönbözet és kamatainak megfizetésére kötelezni. Az alperes a kereseti követeléssel szemben azzal védekezett, hogy ennek alapja a 7,74 Ft-os ún. TEK-felár, amelyet a felperes a számlába is beállított, ennek felmerülését azonban nem igazolta. Előadása szerint az általa fizetett 6%-os anyagigazgatási költségek a felperes költségeit fedezik. A TEK-haszonkulcs a felperesnek mint vállalkozónak nem jár. Az első fokú bíróság az alperest a kereset értelmében marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a perbeli műszerek forgalmazása után a 11/1967. (ÁT 46.) ÁH sz. utasítás értelmében kereskedelmi haszonkulcs számítható fel. Minthogy a felperes az adott esetben kereskedelmi tevékenységet folytatott — az erre való jogosultságát az eljárás során igazolta —, a haszonkulcs felszámítása jogszerű volt, ezért a követelése megalapozott. ,Az ítélet ellen az alperes a marasztalása miatt fellebbezést terjesztett elő s az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint az ítéleti ténymegállapítással ellentétben a felperes a perbeli termékeket nem szállította részére, a felek nem szállítási szerződést, hanem technológiai szerelési szerződést kötöttek. Az ilyen jellegű vállalkozói díjra a 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM—ÁH sz. utasítás rendelkezései az irányadók. Ez pedig az anyagköltségek után csak a már említett anyagigazgatási költség felszámítását engedi. A felperes tehát nem végzett kereskedelmi tevékenységet, a műszereket a saját vállalkozói, szerelői tevékenységének teljesítése érdekében szerezte be. — A felperes fellebbezése alapos. Nem helytálló az első fokú bíróság ítéletének az a ténymegállapítása, amely szerint a teljesítés szállítási szerződés alapján történt. Erre az eljárásban nincs adat. Ellenkezőleg, a felperes maga is műszerezési munkák vállalkozói díjkülönbözete címén támasztott követelést az alperessel szemben. A felek műszerezési munkákra kötöttek vállalkozási — technológiai szerelési — szerződést. A felperes követelése pedig abból ered, hogy az általa beszerzett és felszerelt műszerek értéke mint anyagköltség után 7,74%-os kereskedelmi haszonkulcsot számított fel arra hivatkozással, hogy bár a műszereket nem TEK-vállalattól szerezte be, de ő maga jogosult kereskedelmi tevékenység folytatására. A fenti téves ténymegállapításból eredően az első fokú bíróság ugyancsak tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az adott esetben kereskedelmi tevékenységet folytatott, s hogy ezért a keresete megalapozott. Szállítási vagy más átruházási jellegű szerződés hiányában ugyanis a kereskedelmi tevékenység nem állapítható meg: a felperes a szóban forgó műszereket nem szereletlen állapotban adta át az alperesnek s az adott esetben nem is e termékek vételárát követelte. Ellenkezőleg, a felperes a műszereket a saját vállalkozói munkájának teljesítéséhez szerezte be, s azokat a munka elvégzése után az alperes részére a létrejött mű részeként annak állagában szolgáltatta. Következésképpen a felperes a termékek beszerzési költségét a 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM—ÁH sz. utasítás 3. §-ának megfelelően a vállalkozói díj részeként, anyagköltségként érvényesítheti, s a 3. § (4) bekezdése értelmében az anyagköltség után csak 6%-os anyagigazgatási költséget számíthat fel. A felperes keresete tehát megalapozatlan. 275