Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

5. Ha a szerződés az árban való megegyezés hiánya miatt nem jött létre, de az egyik fél ennek ellenére teljesít, a teljesítést elfogadó fél — amenynyiben az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani — a vagyoni előnyt, amelyhez ezáltal jutott, tartozik visszatéríteni. Ha a szolgáltatás tárgyának árát a felek az árszabályozó rendelkezés szerint maguk határozhatják meg, az árban való megállapodás a szerződés lényeges tartalmához tartozik. Amennyiben tehát az ár tekintetében a felek megegyezése hiányzik, a szerződés nem jön létre [Ptk. 207. § (2) bek.]. Ha ilyen körülmény között az egyik fél mégis teljesít, mindenekelőtt azt kell vizsgálni, vajon a teljesítéshez a másik fél előzetesen — esetleg utaló magatartással — nem járult-e hozzá, s hogy ez a hozzájárulása nem volt-e egyértelmű a teljesítő fél által az árra nézve tett nyilatkozatnak, vagyis az árajánlatnak az utólagos elfogadásával. Vagy más esetben, ha egyéb ráutaló magatartás hiányában a kötelezett az árvita ellenére teljesít, vizsgálni kell, vajon ez a magatartása nem volt-e egyértelmű a megrendelő által felajánlott alacsonyabb ár utólagos elfogadásával. Ki kell terjednie a vizsgálatnak arra is, hogy a felek ráutaló magatartása, közelebbről az árra nézve tett nyilatkozataik, illetőleg az, hogy a teljesítő fél a szolgáltatást nem veszi vissza, a másik fél pedig azt nem adja neki vissza, az egyéb körülményekre is tekintettel nem adnak-e alapot a felek olyan egyetértésének megállapítására, amely szerint az ár kérdésében közöttük felmerült vita eldöntését arra hivatott szervre bízzák [Pp. 365. § (1) bek. a) pont]. Amennyiben azonban1 a vizsgálat eredménye az, hogy a felek között az ár tekintetében még az előbb említett módon sincs megegyezés, a szerződést — az egyik lényeges feltétel hiányozván — az előbbiek szerint nem lehet létrejöttnek tekinteni. Ha ennek ellenére a kötelezett teljesít és a jogosult a teljesítést elfogadja, a jogcím nélküli vagyoni előny megszüntetése érdekében az eredeti állapotot kell helyreállítani. Amennyiben ez nem lehetséges, az a fél, amelyik a teljesített szolgáltatást elfogadta, a másik fél rovására vagyoni előnyhöz jut, ezáltal nála jogalap nélküli gazdagodás jelentkezik, amelyet a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles visszatéríteni. A gazdagodás mértékének, illetőleg a visszatérítendő öszszegnek — az összes körülmény mérlegelése alapján — általában a szolgáltatás ellenértéke felel meg, mely összeget ezért az árszabályozó rendelkezések figyelembevételével — esetleg összehasonlítás alapján — kellene fizetni. Az ebből adódó perben a bíróság a gazdagodás mértékét az illetékes árhatóság szakvéleményének beszerzése után határozza meg. 6. Az a körülmény, hogy a kötelezett a szerződésben az előző évi átlagos nyereségét nem biztosító árban állapodott meg a megrendelővel, nem szolgálhat alapul a szerződés módosítására. Olykor jogvita keletkezik abból, hogy a szabad árformába tartozó terméknek a kötelezett által felszámított egységára alatta marad annak, amelyet az előző évi átlagos nyereségét biztosító egységárként tekintetbe lehetne venni. Arra az esetre, ha szerződéskötési kötelezettség van és a szerződő felek — kötelező hatósági ár hiányában — az árban nem tudnak megállapodásra jutni, az 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 6. §-a értelmében a szabad- és a hatósági előírások (megkötések) keretei között érvényesített árak esetében legmagasabb árként a vállalat előző évi átlagos nyereségét biztosító árat kell alkalmazni. A felek azonban az itt említett legmagasabb ár alatt, 261