Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

gét a gyengeáramú egységek után 1974. január 1-től március 8-ig számította, az erősáramú egységek tekintetében pedig 1974. január 1-től a tárgyalás napjáig. Védekezését arra alapította, hogy a felperes az 1973. november 21-i levelében 1973. december 31-ig kötbérmentesen póthatáridőt engedélyezett. Az első fokú bíróság az alperest csak az elismert kötbér megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a szóban levő levelével az 1973. december 31-ig esedékes kötbérről lemondott. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben a keresete részbeni elutasítását sérelmezte. Előadása szerint kötbérigényéről azzal a feltétellel mondott le, hogy az alperes a kötelezettségét 1973. december 31-ig teljesíti. Ennek azonban az alperes nem tett eleget. — A fellebbezés alapos. A Legfelsőbb Bíróság — a Ptk. 405. §-a (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozólag — a GKT 14/1973. sz. állásfoglalásában megállapította, hogy ha a tervszerződés megszegéséből származó igény érvényesítése a jogszabály szerint nem kötelező, a jogosult a szerződésszegés bekövetkezése után az ezen alapuló igényéről lemondhat. Az állásfoglalás szerint a jogosult a lemondását a polgári jog szabályai szerint utóbb megtámadhatja. Nyilvánvalóan nincs azonban annak sem akadálya, hogy a jogosult a lemondását feltételhez kösse. A felperes említett levelében a következőket közölte. „Kötbérmentes új szállítási határidőként 1973. december 31-ét jelöltük meg. Amennyiben az általunk megjelölt szállítási határidőre sem tudják legyártani a jelzett termékeket, úgy kötbérigényünket kénytelenek leszünk bejelenteni". A nyilatkozatból kitűnik, hogy a felperes nem határozta meg, hogy az újabb határidő elmulasztása esetén mely időtől kezdve esedékes kötbérigényt fogja majd érvényesíteni. Ilyen megszorítás hiányában a nyilatkozat akként értendő, hogy az újabb határidő elmulasztása esetén a felperes az eredeti határidőtől esedékes kötbérigényét is érvényesíteni fogja. Ez pedig egyenértékű azzal, hogy az említett időtől esedékes kötbérigényről való lemondást a felperes feltételhez, az újabb határidő teljesítéséhez kötötte. Az ettől eltérő értelmezés a lemondás feltétel nélküli, tehát kiterjesztő értelmezésére vezetne. A jogszabály azonban erre nem ad lehetőséget. A Ptk. 208. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis, ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. A perbeli esetben a lemondás feltétele, az 1973. december 31-ig való teljesítés nem következett be, tehát a lemondás nem hatályosulhat, és a felperest az eredeti határidő megszegésétől kezdve megilleti a keresettel érvényesített kötbér. Minthogy pedig az alperes a szerződésszegés kimentését meg sem kísérelte, az első fokú bíróság az említett részben nem helytállóan utasította el a felperes keresetét. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének említett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest további 3552 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 31 474/1974. sz., BH 1975/11. sz. 530.) 280. Ha a tervszerződés megszegéséből származó igény érvényesítése a jogszabály szerint nem kötelező, a jogosult a szerződésszegés bekövetkezése után az ezen alapuló igényéről lemondhat. 155