Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

új helyzetben a fentebb említett üzemrész bővítésére nem kerülhetett sor, így az ottani gőzigénye a jelenlegi szinten marad. Arra is hivatkozott, hogy a szerződés végrehajtása veszélyeztetné a kormányprogram megvalósítása érdekében kitűzött másirányú fejlesztési, beruházási feladatainak megvalósítását, minthogy ezek pénzügyi fedezetét elvonná. Az alperes álláspontja szerint tehát a szerződés megkötését követően beállott körülmény folytán a szerződés eredeti tartalma lényeges jogos érdekét sérti. Ehhez képest a viszontkeresetében a szerződés akként történő módosítását kérte, hogy a jelenlegi másfél to/ó gőzigényének kielégítésére vonatkozó megállapodás fenntartásával a rekonstrukcióhoz való hozzájárulásként csupán 1,5 millió forintot tartozik fizetni a felperesnek. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, helytadás esetére azonban az eredeti kereseti kérelmét kiterjesztette az alperes által kiegyenlíteni megtagadott további másfél millió forint kártérítés címén történő megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes három to/ó gőzigénye kielégítésére alkalmas nagyobb teljesítményű kazán beszerzésével már olyan többletkiadása merült fel, amely elkerülhető lett volna, ha az alperes nem tart igényt a nagyobb gőzmennyiségre. A másik két vállalat gőzigényének kielégítéséhez ugyanis kisebb teljesítményű kazán, kevesebb ráfordítás is elegendő lett volna. A gazdasági döntőbizottság a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adott, az alperest másfél millió forint és kamatai megfizetésére kötelezte, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította. A határozat ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben a viszontkeresete elutasítását sérelmezte. A fellebbezés alapos. Az első fokú gazdasági döntőbizottság tévesen állapította meg, hogy az adott esetben a szerződés módosításához a Ptk. 241. §-ában előírt feltételek nem állanak fenn, következésképpen jogszabályellenesen mellőzte az alperes Szerződésmódosítás iránti viszontkereseti kérelmének érdemi elbírálását. A tényállásból kitűnik, hogy a felek között tartós jogviszony van. Az eljárás adatai alapján az is megállapítható, hogy szerződéskötést követően az alperes fejlesztési célkitűzései a gőzigény növelését illetően jelentősen megváltoztak: az említett határozat folytán a korábbi beruházási döntéseit meg kellett változtatnia s az új helyzetben le kellett mondania a gőzigényes üzemrészének fejlesztéséről. Emiatt alperesnek a perbeli szerződés útján kielégíteni kívánt jövőbeni nagyobb gőzszükséglete megszűnt. Az új helyzetben tehát a perbeli szerződéssel vállalt jelentős anyagi hozzájárulás — miután az ily módon remélt érdekkielégítés tárgytalanná vált — kétségen kívül az alperes lényeges és jogos érdekét sérti. Minthogy ezek szerint az adott esetben a Ptk. 241. §-ában foglalt feltételek fennforognak s így a szerződés módosítására lehetőség van, a gazdasági döntőbizottságnak a viszontkeresetét érdemben kellett volna elbírálnia, vizsgálva azt, hogy a szerződés módosítására milyen gyakorlati lehetőség van. A fentiekre figyelemmel a határozat sérelmezett rendelkezését hatályon kívül kellett helyezni és e vonatkozásban az ügy újratárgyalását kellett elrendelni. Az ügy újratárgyalása során egyebek között vizsgálni kell, hogy a szerződés módosítása nem okoz-e nagyobb károkat, mint az ebből származó előny. Ennek körében vizsgálandó, hogy a szerződés módosításával nem keletkezik-e kihasználatlan gőztermelő-kapacitás. Vizsgálni kell azt is, hogy 147