Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

egyfelől azt jelenti, hogy az a vállalat, amely az utaló magatartásra tekintettel ténykedik, a kockázatot maga viseli, másfelől azonban azt is, hogy ugyancsak az utaló magatartásra tekintettel meghatározott feltételek esetén módja lehet megtérítés követelésére. Itt azonban nem kártérítési felelősségről, hanem megtérítési kötelezettségről van szó, amelynek jogellenesség, illetőleg felróhatóság nélkül is helye lehet. Lehetséges, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazására bizonyos körben egyáltalában nem kerül sor. így a Ptk-hoz fűzött miniszteri indokolás példaként emeli ki, hogy a kialakult gyakorlat szerint a terv készítése és jóváhagyása előtt a szállítóhoz címzett igénybejelentések kárkötelmet nem eredményeznek, ha a megrendelő — tervezési vagy egyéb okokból — a szállítóhoz utóbb mégis eltérő megrendelést intéz. E megoldás fenntartását egyébként az indokolás a gyakorlatra bízza. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében — igénybejelentési kötelezettség nem lévén — az ilyen közlés jellege is megváltozott. Bár megrendelésnek az effajta közlés továbbra sem minősül, és ahhoz olyan következmények, mint a megrendeléshez, ezután sem fűződhetnek, mégis mint a szerződéskötéssel való biztatás a gazdálkodó szervezetek együttműködésében olyan elem, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 4. §-ának (2) bekezdése és a 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint az érdekelt felek együttműködése megköveteli, hogy a szerződést érintő lényeges körülményekről egymást már a szerződéskötést megelőzően tájékoztassák. Az igényre vonatkozóan adott tájékoztató közlés lényegében segítségnyújtás ahhoz, hogy a kötelezetti pozícióban levő fél (a szállító) a programját megfelelően tudja összeállítani. Pusztán a közlés alapján való esetleges felkészülés azonban bizonyos kockázatot jelent, ami a kötelezetti pozícióban levq félre hárul. Ennek megfelelően, ha mégis megtérítési kötelezettség formájában mód van a káros vagyoni hatások áthárítására, ez nem jogellenességhez kapcsolódik, hanem a kockázattelepítés vagy a kockázatmegosztás velejárója, aminek helye lehet akkor is, ha a közlő vállalat a szerződést neki fel nem róhatóan nem köti meg. Minthogy azonban a szóban levő közlés nem jelent kötelezettséget a kötelezetti pozícióban levő féllel szemben sem, az a saját érdekei szem előtt tartásával maga mérlegeli, érdemes-e vállalnia az esetleg feleslegessé váló felkészülésének kockázatát, amelyet avégből tesz, hogy saját gazdasági céljainak megvalósítása érdekében is a majd jelentkező szükségleteket kielégíthesse. Ha a kötelezetti pozícióban levő fél a hozzá érkezett tájékoztatás alapján a helyzetet úgy ítéli meg, hogy a szükséglet kielégítése végett nagyobb anyagi ráfordítást igénylő felkészülésre lenne szüksége, és azzal a megrendelés beérkeztéig nem célszerű várnia, a kockázatra is tekintettel módjában áll — egyebek között — ezt is a másik fél tudomására hozni, és egyúttal felvilágosítást kérni tőle arra, hogy a közlésnek megfelelő megrendelésre mennyiben számíthat. Ha erre a másik fél úgy nyilatkozik vagy olyan magatartást tanúsít, hogy abból a kötelezetti pozícióban levő fél — az adott körülményekhez képest — az előzetes közlésnek megfelelő megrendelésre következtethet, ezt jóhiszeműen tekintheti kellő alapnak ahhoz, hogy a szükségletek kielégítésének biztosítása végett a szocialista együttműködés követelményeinek a maga részéről is eleget tegyen. Az igény előzetes közlésével kapcsolatosan adott felvilágosítás megerősítés tekinteté10