Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

amely vállalat az 1973. július 13-án kelt, másolatban becsatolt levele szerint vállalta a zsákok neki jóváírt ellenértékének megfizetését. Az elévülési kifogással szemben a felperes előadta, hogy a zsákok ellenértékét 1973. június 19-én fizette meg az alperesnek, a további részkövetelése pedig az 1972. november 15-én és azt követően kifizetett kölcsöndíjakra vonatkozik. Ezekhez az időpontokhoz képest egy éven belül keresettel érvényesített követelése nem évült el. Az alperes a említett harmadik személyt perbehívta azzal, hogy pervesztessége esetén ellene a 342 db zsák ellenértékének és kamatának megfizetése iránt keresetet kíván indítani. A perbehívott az alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott. Az első fokú bíróság az alperest a zsákok ellenértékének és kamatának megfizetésére kötelezte, a különbözeti összegnek megfelelő kölcsöndíj visszafizetésére és kamatára irányuló keresetet azonban elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes követelését a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén terjesztette elő, vagyis azt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapította. A jogalap nélküli gazdagodásra a Ptk. 364. §-a értelmében a kártérítés szabályait kell alkalmazni, a Ptk. 340. §-a szerint pedig nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult a kárelhárítási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes a zsákoknak 1971. július 2-án történt visszaszolgáltatásakor nyomban kézhezvette az arról kiállított bizonylatot, annak téves tartalmát nyomban felismerhette volna, ennek ellenére azzal szemben nem emelt kifogást 1973. év közepéig. E mulasztás következtében a károsult felperesnek ez a követelése alaptalan. A felperes fellebbezést terjesztett elő az ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezése ellen és annak megváltoztatásával az alperesnek a zsákkölcsöndíj visszafizetésére és kamatának megfizetésére való kötelezését kérte. — A fellebbezés alapos. Nem vitás, hogy a felperes 1973. július 19-én a 342 db zsák ellenértékét, továbbá — az egyébként már 1971. július 2-án visszaszolgáltatott — zsákok kölcsöndíját 1972. november 15. napjától kezdődően az alperesnek megfizette, holott az alperesnek ezekkel az összegekkel a felperes nem tartozott. A kereseti kérelem a tartozatlanul fizetett összegnek visszatérítésére irányult. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. Az első fokú bíróságnak a pert ennek alapján kellett volna eldöntenie. A Ptk. 364. §-ának az a rendelkezése ugyanis, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra egyébként a kártérítés szabályait kell alkalmazni, nem értelmezhető úgy, hogy a kártérítésre vonatkozó szabályozás minden egyes rendelkezését a jogalap nélküli gazdagodás körében előfordulható valamennyi tényállásra alkalmazni kell. A 364. § a kártérítési szabályok „megfelelő" alkalmazását rendeli el, és a törvény miniszteri indokolása — többek között — azzal utal a két jogintézmény jelentős hasonlóságára, hogy a kártérítés szabályai „nagyrészt" alkalmazhatók a jogalap nélküli gazdagodásra is. A tartozatlan fizetés visszakövetelésének jogszerűsége független attól, hogy a tartozatlan fizetésre melyik fél hibájából, illetve felróható magatartása miatt került sor, a lényeg az, hogy (a kötelezett) az alperes —• másnak a rovására jogcím nélkül — olyan pénzösszeg birtokába jutott, amely őt nem illeti meg. A perben az alperes ellenkövetelést nem támasztott, beszá123