Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

ben tehát a megbízott magatartása jogellenes lehet és a megbízóval szemben — további feltételek fennállása esetén — a Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése, illetve 318. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítési felelősséggel tartozhat. A jelen perben azonban a megbízott felelősségének fennállásához szükséges feltételek megállapítására nincs ténybeli és jogi alap. Az alperes szakvéleménye — annak tartalmából megállapíthatóan — a megbízásnak megfelelően, szakszerűen készült és részben pontossági méréseken, részben próbaesztergálás során nyert próbadarabok mért értékein alapult. Mindkét fajta mérés eredménye egyező volt, mégpedig az, hogy a mért értékek a gyártómű által garantált értékeken belül voltak és az előírásoknak (0,01 mm ovalitás) megfeleltek. Ebből okszerűen vonta le a megbízott szakértő azt a következtetést, hogy a kifogásolt ovalitási hibát nem géphiba okozta. Ez a megbízottként eljárt szakértő fő megállapítása. Emellett a szakértő a helyszínen azt is tényként állapította meg, hogy azokat a motorházöntvényeket, amelyeknél a kifogásolt nagymértékű ovalitási hibák jelentkeztek, a felhasználó nem a gép tokmányával, hanem a saját készítésű (átalakított) puhapofás tokmány alkalmazásával munkálta meg. E tény megállapításához fűzte a megbízottként eljárt szakértő azt a következtetést, amely szerint feltételezhető, hogy ez a tokmány, esetleg befogási hiba idézte elő az esetenkénti nagymértékű ovalitást. (A reklamáció szerint az esztergált köralak ovalitási hibája esetenként meghaladta a 0,1 mm-t.) A fentiek szerint a megbízottként eljárt alperes szakvéleményében nem az átadáskor fennálló (nem jótállási) hibát állapított meg. Annak a szakértői megállapításnak a helytállóságát, hogy a reklamált ovalitási hibát — ennek az első szakvéleménynek kikészítése időpontjában, 1970. december 21-én — nem a gép akkori állapota, vagyis nem géphiba okozta (és így a gép átadáskor fennálló hibáját nem lehet megállapítani), megerősíti az a tény is, hogy a reklamáció is csak esetenként fellépő és nem állandóan, valamennyi munkadarab megmunkálásánál jelentkező ovalitási hibát említ, holott ha az ovális esztergálást a gép pontatlansága okozta volna, akkor a hibának valamennyi megmunkált munkadarabon és közel egyező mértékben kellett volna jelentkeznie, vagyis az ovalitásnak minden, a gépen esztergált munkadarabra át kellett volna másolódnia, amely „esetenként" fellépő hibát említ, másrészt a megmunkált öntvények szakértő által végzett vizsgálati eredményei, mert ezeken a mért értékek eltérőek voltak, sőt jelentős hányaduk megfelelő is volt. Ezen túlmenően abból, hogy a reklamáció csak az esetenkénti nagymérvű ovalitást kifogásolta, de rezgést, zajosságot, melegedést nem, az is következik, hogy a felhasználó akkor ilyen tüneteket nyilván nem észlelt, mert különben ezeket is kifogásolta volna, továbbá hogy éppen ezért ilyenek fennforgását — mivel nem voltak — az 1970. december 21-i vizsgálata során a megbízott szakértőként eljárt alperes sem állapíthatta meg. Annak az alperes által tett megállapításnak a helytállóságát és szakszerűségét, hogy a vizsgálat 1970. december 21-i időpontjában az ovalitást nem a gép (csapágyazásának) hibái okozták, nem rontja le a fellebbezésben foglalt az az előadás, hogy az alperes szakvéleményének hibáját a bíróság a felperes jótállási felelőssége tárgyában hozott ítéletben megállapította. A bíróság említett ítélete indokolásában tesz ugyan olyan megállapítást, hogy az alperes szakvéleménye: „annak tartalmából kitűnően nem kellő 120