Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

igény jogcímének későbbi megváltoztatása [Ptk. 327. §, 359. § (1) bek., Pp. 121.§,GKT 72/1973. szj. A felek között 1970. október 15-én egy lakótelep T/4—7 számú trafóinak szerelési munkáira 2 055 711 Ft díj kikötésével vállalkozási szerződés jött létre. Az alperes megrendelő a T/4-es trafóra 1972. március 21-én, a T/7-es trafóra vonatkozólag pedig 1972. október 12-én közölte, hogy a szerződéstől eláll. A felperes az elállást tudomásul vette, az említett két trafó szerelését nem kezdte meg, de 1972. november 28-án — 769 821 Ft végösszegű számlájában — a T/4-es és a T/7-es trafók szereléséhez beszerzett, beépítésre nem került — előadása szerint raktáron tárolt — célanyagok ellenértékét leszámlázta. Az alperes azok kifizetését 1972. december 12-én, majd a 29-i számlaegyeztetés alkalmával megtagadta. A felperes az 1973. február 19-én kelt keresetlevelében a szóban forgó anyagok beszerzési értéke — az ahhoz kapcsolódó adminisztrációs és szállítási költség — fejében ellenérték címén összesen 281 077 forint és ennek 1972. december 29-től járó évi 15%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A felek ezután az ügy szünetelésének engedélyezését, utóbb folytatását kérték, és a felperes keresetét 1973. október 20-án a jogcím tekintetében módosította, most már kártérítés címén kérte az alperest az említett összeg megfizetésére kötelezni. Az alperes elévüléssel védekezett. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szerződés a trafók tekintetében az alperes elállása következtében 1972. október 12-én — az alperes elállást tartalmazó jognyilatkozatának kézhezvételével — meghiúsult. A felperes által követelt kártérítés a meghiúsulás következménye, a felperes azonban meghiúsulási kötbérigényt nem érvényesített, az alperessel szemben előbb — 1973. február 19-én — ellenértékköveteléssel lépett fel, majd csak az ügynek a szünetelés utáni folytatásakor, 1973. október 20-án érvényesített kártérítési igényt. Tekintettel arra, hogy a kártérítési igény a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése értelmében a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékessé válik, ez az igény a keresetmódosítás — a kártérítési jogcímre áttérés — időpontjában már elévült. Az elévülés bekövetkezett még akkor is, ha az alperes 1972. október 12-én az egyeztetés során tett nyilatkozatát — amely szerint a feleslegessé vált célanyag értékesítésében közreműködik — az elévülést megszakító tényként vesszük figyelembe. Ez utóbbi esetben ugyanis az elévülés 1972. októ- ' ber 13-án újra kezdődött volna. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Előadása szerint a kárigény keletkezésének időpontja — tehát az elévülés kezdő időpontja — az a nap, amikor az alperes a célanyag ellenértékének a megfizetését megtagadta. Ez pedig 1972. december 12. Ezt megelőzően a felperes kártérítési igénye nem nyílott meg, mert az alperes a célanyag értékesítésében való közreműködését ígérte, így a felperes nem tudhatta, hogy 281 077 Ft összegű kár fogja érni. Szerinte a kereset beadásának időpontja a kártérítési igényre vonatkozólag is 1973. február 18. A kereset ugyanis — bármilyen jogcím is volt abban említve — nem hagyott kétséget az iránt, hogy a felperes a szerződés meghiúsulása folytán nála visszamaradt célanyag ellenértéke erejéig bekövetkezett kára megtérítését követeli. Az első fokú bíróságnak — a Pp. 3. §-a szerint eljárva — a kereset tartalmi elemei alapján kezdettől fogva kártérítési igényként kellett volna azt kezelnie, és ebben az esetben az igény 105