Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Az első fokú ítélet ellen a felperes és az alperes fellebbezéssel élt. A felperes további 35 500 forint kölcsönösszeg és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, az alperes viszont az előbbiekben ismertetett védekezése alapján a kereset teljes elutasítását kérte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest a már megítélt 77 000 forinton felül további 35 500 forint, összesen tehát 112 500 forint és ennek mindenkori esedékességétől a kifizetés napjáig járó évi 15% kamata megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítélete szerint a felek között valóban kölcsönszerződések jöttek létre. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor az elévülés kezdő időpontját az egyes részletek visszafizetésére megszabott időpontoktól vette számításba. A követelés esedékességének időpontja ugyanis az a nap, amikor az egyes kötelezvényekben megjelölt teljes kölcsönöszszeg esedékessé válik. Ennek folytán a felperes fellebbezésében megjelölt további 35 500 forint pénzkövetelés és kamata a keresetindításkor még nem évült el. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. §-a alapján emelt törvényességi óvás alapos. Mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a konkrét esetben kölcsönszerződésekről van szó. Az egyes törlesztőrészletek elévülése kezdő időpontjának meghatározásánál a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése irányadó, amely szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A felperes által folyósított kölcsönök összegét az alperes az egyes kötelezvényekben előírt évi részletekben tartozott visszafizetni. Az egyes törlesztő részletek a visszafizetésükre megszabott határnapok eredménytelen elteltével kikényszeríthetővé váltak, mert a kötelezvények értelmében a felperes már az egyes törlesztések elmulasztása esetén a lejárt részletek érvényesítésére jogosult volt. Az előbbiekből az következik, hogy a perben nem érvényesített pénzkölcsön követelések — tekintet nélkül arra, hogy az egyes kötelezvények a teljes kölcsön lejártára milyen végső határidőt állapítanak meg — akkor és olyan mértékben váltak esedékessé, amikor ési amilyen mértékben azokat az alperes a szerződések szerint visszafizetni tartozott. Az elévülés kezdő időpontja tekintetében tehát nem a másodfokú, hanem az első fokú bíróság megállapítása a helytálló. A rendelkezésre álló adatok szerint sem a felperes, sem az alperes a törlesztések megszüntetését követően az egyes részletekre vonatkozóan különböző időpontokban kezdődő egyéves elévülési időn belül — összesen 85 850 forint összegű kölcsön erejéig — nem tett olyan intézkedést, illetve nyilatkozatot, amely az elévülést megszakította volna. A felperes olyan körülményt sem adott elő, illetve bizonyított, amely az esedékessé vált követelések érvényesítésében akadályozta volna [Ptk. 326. § (2) és (3) bek.]. Ezért a követelések bírósági úton történt érvényesítését megelőző egy évnél korábban esedékessé vált törlesztő részletek elévülése bekövetkezett. Ebből viszont — az első fokú ítélet indokolásában helyesen részletezett számításokra is tekintettel — az következik, hogy a felperes 162 850 forintra felemelt kereseti követeléséből az alperes 77 000 forint kölcsönt tartozik visszafizetni, a fennmaradó 85 850 forintra vonatkozó keresetet pedig elévülés okából el kell utasítani. A megyei bíróság tehát a járásbíróság ál102