Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

gyedévben, a II. negyedévben kifizetett összegeket pedig a III. negyedévben (és így tovább) követelhette az alperestől. Az adott esetben tehát a felperes — álláspontja szerint — a III. negyedévben történt kifizetéseknek megfelelő összegek iránti követelését 1973. október 31-ig volt jogosult az alperessel szemben érvényesíteni, és így az 1973. szeptember 5-i elszámolási felhívásra a szállítási szerződésben előírt módon és időben került sor. A felperes bizonyítási indítványt tett arra, hogy a kiskereskedelmi vállalatokat és szövetkezeteket milyen időpontokban elégítette ki, valamint hogy az alperes a terheléseket és a szállítóleveleket éveken keresztül milyen időpontokban rendezte, illetve hogy a terhelésekben foglalt követeléseket milyen időpontokban fizette ki. E bizonyítékokból ugyanis nyilvánvalóvá válhat, hogy az 1970. év óta kialakult gyakorlat szerint a vásárlói kifogásokból eredő igények kielégítésére esedékességi és elévülési idők meghatározására nem került sor. Az alperes előadta, hogy a szállítási szerződés 24. pontjában foglalt kikötés csak a cipők folyamatos visszaszállítására vonatkozólag tartalmaz eltérő szabályozást a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítástól, de az a felek között minden egyéb vonatkozásban, így az elévülési határidőkre is változatlanul hatályosult. Az alperes előadta azt is, hogy az elévülési határidőket ráutaló magatartással nem lehet megváltoztatni, illetve hogy az 1973 II. negyedéről származó vásárlói kifogásokból eredő követelés egy részét — az elévülés ellenére — a felperessel szemben fennálló jó kapcsolata miatt fizette ki. — A fellebbezés nem alapos. A vásárlók minőségi kifogásának intézését szabályozó 1/1964. (I. 11.) BkM sz. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 4/1964. (KÉ 15.) BkM— SZÖVOSZ sz. együttes utasítás diszpozitív jogszabály, amelytől a felek megegyezéssel eltérhetnek. Megegyezés hiányában azonban a felek jogviszonyára a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítás az irányadó. A felek a szállítási szerződés 24. pontja szerint a vásárlói kifogások intézésével kapcsolatban úgy állapodtak meg, hogy: ,,A szállító köteles a jogosított fogyasztói reklamáció miatt visszavett cipők után a megrendelőt kártalanítani. A kártalanítás mértéke a kifogásolt termék vételárának 100%-a + 6% kezelési költség. A megrendelő a fogyasztói reklamáció alá eső cipőket jogosult a kiskereskedelmi vállalatoktól történő visszavétel után folyamatosan visszaküldeni." Minthogy a szerződés e feltételét a felek eltérően magyarázták és emiatt közöttük vita támadt, a szerződést a bíróságnak kellett értelmezni. A Legfelsőbb Bíróság e szerződési nyilatkozatot a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése alapján úgy értelmezte, hogy a felek a 41/1964. (KÉ 15.) BKM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítás III. fejezete 12. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezéstől kívántak eltérni, egyéb vonatkozásban pedig mint szerződéspótló jogszabályt, a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítást kívánták alkalmazni. Az adott esetben tehát a IV. fejezet 18. §-ában meghatározott igényérvényesítési határidőket tartották irányadónak. A szerződés 24. pontjának azt a feltételét, hogy a kiskereskedelmi vállalatoktól visszaérkezett cipőket a felperes jogosult volt folyamatosan visszaküldeni az alperesnek, helyesen úgy kell értelmezni, hogy a kiskereskedelemtől visszaérkezett cipőket a felperes nem volt köteles fél éven keresztül gyűjteni és tárolni, hanem azokat folyamatosan visszaküldhette. A felperes tehát az 1973. II. negyedévi vásárlói kifogások elszámolása miatti igényét — a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖ99