Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

mot. Az alperes 1983. II. félévében felülvizsgálta az 1982. évi eredményt, és ehhez képest módosította a prémiumkiértékelést. Ennek alapján követelte vissza a felperestől az 1983. augusztus 22-én kelt határozatában a felvett prémium összegét. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor elutasította a felperes keresetét, és arra alapozta az ítéletét, hogy a prémium nem tekinthető tévesen kifizetett munkabérnek. Az adott esetben nem az elszámolási kötelezettséggel felvett prémiumelőleget követelte vissza az alperes a felperestől. A Legfelsőbb Bíróság egyik korábbi határozatában csak a prémiumelőlegről mondta ki, hogy az nem tekinthető tévesen kifizetett munkabérnek, hiszen azt a jövőben véglegesen vagy várhatóan megillető munkabér, illetőleg munkabér jellegű juttatás terhére fizetik ki. A felperes prémiumfeladatának teljesítését az 1982. év tekintetében értékelték, megállapították a teljesítést, és a prémiumát mint az őt megillető munkabért kifizették. Tőle a felvett prémium tehát csak az Mt. V. 65.§-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően követelhető vissza. E jogszabály szerint a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetében a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő. A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja miatt nem vizsgálta az alperes 1983. augusztus 23-án kelt visszatérítésre kötelező határozatát abból a szempontból, hogy az megfelel-e az Mt. V. 65. §-a (1) bekezdése második fordulatának. A bíróság feladata tehát annak megállapítása, hogy a felperes a kifizetés helytelenségéről - a kifizetés idején - tudott-e, illetve a téves kifizetést - esetleg - maga idézte-e elő. (M. törv. II. 10 25011986. sz., BH1987/9. szám 330.) 92. A jövedelemérdekeltségű üzemeltetés esetén, ha az üzlet az eredménykövetelményt nem teljesíti, a jövedelemérdekeltségbe bevont dolgozókat a megállapodásban meghatározott csökkent mértékű prémium illeti meg. A felek számára a megállapodás módosítása akkor sem kötelező, ha ennek lehetőségét a megállapodásban kifejezetten kikötötték, és a módosítást csak az egyik fél kezdeményezi [57/1982. (X. 22.) MT r. 2.§ (1) bek., 18/1982. (X. 22.) BkM sz. 4. § (1) és (3) bek.]. A felperesek az 1980. január 25-től 1985. december 31-ig fennállt munkaviszonyuk alatt ellátták az alperes iparcikkboltjának vezetői és vezetőhelyettesi munkakörét. A felperesek megállapodtak az alperessel, hogy az iparcikkboltot jövedelemérdekeltségben üzemeltetik az 1985. január 1-től 1985. december 31-ig terjedő időben. Az alperes az 1985. január 2-án kelt megállapodásban 2 millió forint eredménykövetelményt határozott meg az üzlet számára. Az eredménykövetelmény elérése esetén a felpereseket az alapbéren túl 100 000 forint bérjellegű prémium illette meg 55%, illetve 45% mértékű megosztás szerint. Amennyiben a tervezett eredményt nem érik el, a prémiumot csökkenteni kell az elmaradás mértékétől függően a meghatározott prémiumösszeg 50%-áig. A megállapodást annak 8. pontja szerint a felek közös megegyezéssel megszüntethették vagy módosíthatták. A módosítás oka lehet a forgalom szerkezetének lényeges arányeltolódása, az értékesítés feltételeiben való változás, az üzleti profil módosítása stb. Az 19§5. évben a felperesek 81 200 forint prémiumelőleget vettek fel. Az alperes 1986. február 13-án kötelezte az I. rendű felperest 17 187 forint, a II. rendű felperest 14 062 forint prémiumelőleg visszafizetésére, mert az eredménykövetelményt csak 60,28% mértékben teljesítették, ezért a prémium 50%-ára, vagyis 50 000 forintra voltak jogosultak. 96