Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

kodásának ellenőrzésére, valamint a munkavédelmi - tűzvédelmi - újítási szabályzat tervezetének 1983. november 30-ig történő elkészítésére szólította fel. Az alperes az 1984. április 25-én meghozott határozatában arra kötelezte a felperest, hogy az 1983. évi I. félévre felvett 5540 forint prémiumelőleget fizesse vissza. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaköri feladatait nem végezte el, nem készítette el a k-i szerviz veszteségének felszámolása érdekében az intézkedési tervet, valamint az említett szabályzatokat. Közölte egyúttal, hogy az 1983. évi teljes prémiumát megvonja. A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a prémiumelőleg visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesülésre és az 1983. évi teljes prémiuma kifizetésére irányult. A munkaügyi döntőbizottság a határozatában megállapította, hogy a felperest nem terheli visszafizetési kötelezettség, egyúttal kötelezte az alperest az 1983. év I. félévére felvett prémiumelőleg kiegészítésére, az erre az időszakra járó prémium összegének és a feladatnak megfelelően. Az összegszerűséget nem határozta meg. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte az 1983. évi teljes prémiumának kifizetését. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem volt magasabb vezető beosztású dolgozó, prémiumfeladatainak kitűzésére az igazgató volt jogosult, azokat az igazgató értékelhette. A bruttó jövedelmezőségi mutatót vállalati szinten 144,6%-ra teljesítették, a felperes tehát teljesítette a prémiumfeltételt. A prémiumcsökkentő tényezők értékelése alapján azonban megállapítható volt, hogy a felperes a k-i szervizüzemmel kapcsolatos intézkedési tervet nem készítette el, ezért a prémiumcsökkentés mértékét az alperes igazgatója a saját hatáskörében határozhatta meg. Ennek alapján a felperesnek az 1983. évre járó prémiumát is visszatarthatta. A felperest egyébként az 1983. évre 13 414 forint prémium illette volna meg, ebből az alperes évközben 6764 forintot fizetett ki. A különbözetre a felperes annak ellenére nem jogosult, hogy az alperes a csökkentés mértékét a prémiumfeladat megállapítása során nem határozta meg. Ennek mértékét azonban a bíróság nem állapíthatja meg, miután a prémiumfeladat meghatározása tekintetében nincs helye jogorvoslatnak. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V- 62. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozót a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott teljesítménybérnek megfelelő díjazás illeti meg. A (3) bekezdés előírása értelmében a dolgozónak meghatározott teljesítmény elérése esetére, előre - az (1) bekezdésben meghatározott díjazáson felül - prémium vagy jutalék tűzhető ki, illetve állapítható meg. A (4) bekezdés értelmében a (3) bekezdésben említett, a munkaszerződésre nem tartozó díjazásokat - a munkaviszonyra vonatkozó szabályok figyelembevételével - a munkáltató állapítja meg [Mt. 46. § (2) bekezdése]. Az Mt. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó által végzett munka bérét és egyéb díjazását egyéni munkateljesítménye, valamint a munkáltató eredményes működéséhez való hozzájárulása alapulvételével kell meghatározni. A kisvállalatok és kisszövetkezetek bérszabályozásáról, valamint dolgozóik anyagi érdekeltségi rendszerének egyes kérdéseiről szóló 7/1982. (XII. 27.) ÁBMH rendelkezéssel módosított 2/1981. (X. 30.) ÁBMH rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a kisvállalatok esetében a prémiumot a jövedelmezőségi mutató alkalmazá93