Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

munkaviszonyára, szakképesítésére tekintettel három munkahelyet ajánlott fel a részére. Mindhárom munkakörben változatlan alapbért biztosított, a hálózattervező munkakörben az alapbéren felül tervezői prémiumot is kilátásba helyezett, és kérte a felperest, hogy 15 napon belül nyilatkozzék arra, hogy a felajánlott munkakörök közül melyiket fogadja el, ellenkező esetben kénytelen lesz a munkaviszonyt felmondani. Az alperes üzemvezetője 1985. november 11-én a felperes munkaviszonyát 1986. január 6-ára felmondta. A felmondás okaként azt jelölte meg, hogy az igazgatói levélben felajánlott munkakörök közül egyet sem fogadott el, illetve a levélben foglaltakra a megadott határidőig nem válaszolt. A felperesnek a felmondás hatálytalanítása iránt előterjesztett kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és hatályon kívül helyezte az alperes felmondását. Kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvéből a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos bejegyzést 15 napon belül törölje. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a felmondás okát egyértelműen közölte. Ezt azonban akkor tette, amikor a felperes keresőképtelen beteg volt. A felperes 1985. november l-jén és november 10-én jelentkezett a körzeti orvosánál ideggyengeségi panaszokkal, amikor ideggyógyászati szakrendelésre küldték, ahol november 11-én megjelent. A körzeti orvos 1985. november 10-től keresőképtelennek nyilvánította. A felperes keresőképtelenséggel járó betegségének idején kézbesített felmondás az Mt. V. 22.§-ának b) pontjával ellentétes, ezért az jogszerűtlen. Erre figyelemmel a felmondási tilalomba ütköző felmondást hatályon kívül kellett helyezni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a felmondás okát a felperessel egyértelműen közölte, az egyben a valóságnak is megfelelt. Tévesen jutott azonban arra a következtetésre, hogy a felmondás tilalomba ütközött. Az Mt. V. 22. §-ának b) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a keresőképtelenséggel járó betegség és az azt követő 15 nap alatt. A perben nem volt vitás, hogy a felperes 1985. november 11-én reggel megjelent a munkahelyén. Ny. M.-né általános osztályvezető reggel a munkakezdéskor a felperest a munkahelyén találta, és ekkor akarta a felmondást részére átadni. A felperes ekkor már a táskájába rakódott, mert 7.40 órakor el akart indulni az orvoshoz. Ny. M.-né a felmondásért visszament az üzemvezető szobájába, de a felperest már nem találta a munkahelyén. A portástól tudta meg, hogy a felperes átment a munkásszállásra, ezért a portásnál megvárta, a felmondás átvételét aláíratta, és a felmondást tartalmazó borítékot a felperesnek átadta. A felperes azonnal közölte „keresőképtelenségét", ehhez képest a felmondás jogszerűtlenségét. Ny. M.-né felhívására nem mutatta meg a táppénzes papírját, de közölte, hogy az „még nincs, ezután fog menni az orvoshoz". A tanú ezt követően telefonon felhívta a körzeti orvost, aki tájékoztatta, hogy a felperest „nem tartotta keresőképtelen állományban". A rendelőintézet helyettes kórházigazgató főorvosa által kiadott igazolás is megerősítette a tanúvallomásokat. Az igazolás értelmében a felperes 1985. november l-jén fáradékonyság, álmatlanság panasszal volt a körzeti orvosnál, de nem került táppénzes állományba, 1985. november 10-én ismét megjelent a rendelésen, fáradtságra hivatkozott. A helyettesítő körzeti orvos ideggyógyászati konzíliumot kért. A beteg november 11-én az ideggyógyászati véleménnyel jelentkezett, közölte, hogy a vállalattól szabadságot kért, de a szabadságos papírját elvesztette, és kérte táppénzes 70