Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy a felperes által megjelölt felmondási okok valósak és alaposak voltak-e, továbbá az alperes személyét illetően volt-e felmondást tiltó vagy korlátozó körülmény. A felperes felmondása lényegében három felmondási okot tartalmazott. Az első felmondási ok szerint az alperes az átadás-átvételi jegyzőkönyvek szerint nem végzett megfelelő minőségű munkát zsinórjavító munkakörében. A felperes a perben becsatolta a zsinórjavítási munkák füzetét és az 1982. március 24-én felvett jegyzőkönyvet. Ezekből megállapítható, hogy a felperes e körben valós felmondási okot közölt a felmondásában. A második felmondási ok szerint az alperes a nem megfelelő munkavégzése mellett írásban megtagadta a kábelrendezőbe való belépést, valamint a javításra váró zsinórok átvételét. Ez a felmondási ok több tényezőt foglal magában. A nem megfelelő munkavégzést a felperes nemcsak a minőségileg kifogásolható munkával, hanem azzal is összefüggésbe hozta, hogy az alperes az üzem munkarendjét nem ismerte el kötelező erejűnek, a munkalapot 1982 márciusában hibásan töltötte ki, és azt áprilisban le sem adta. Munkahelyén több esetben csak késve jelent meg. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság: az alperes a személyében rejlő magatartási hiányosságok miatt került abba a helyzetbe, hogy a felperes nem kívánja a munkahelyén tovább foglalkoztatni, e megállapítás ellenére téves következtetésre jutott. A peradatokból megállapítható, hogy az alperes együttműködési készségének hiánya eredményezte a nem megfelelő munkavégzését. A felperes ugyanis 1980 októberében a rehabilitációs bizottság javaslata alapján azonnal kiadta a munkahelyi utasításban foglalt munkaköri leírást az alperes által elfogadott munkakörre, amely tartalmazta a napi munkaidőt, az elvégzendő feladatokat. Az alperes kérésére a felperes azonnal módosította ennek tartalmát. A munkaügyi bíróság 1982. március 17-én szóban kihirdetett ítélete alapján 1982. március 18-án munkába állította, külön helyiséget biztosított a részére, mert a kábelrendezőben való elhelyezését nem fogadta el. Az alperes 1982. április 28-án azt kérte, hogy részére a felperes külön munkaidőt határozzon meg, mert három gyermekének iskolába küldése miatt a reggel 7 órai munkakezdésre nem tud a munkahelyére beérkezni. K. I. üzemvezető ezt a kérést indokolatlannak találta, miután az alperes legnagyobb gyermeke keresőképes, a legkisebb pedig 14 éves. Tény az is, hogy az alperes az igazolatlan távollétek miatt kapott írásbeli figyelmeztetések átvételét megtagadta. Ezt követően 1982. május 4-én írásban bejelentette, hogy a „kábelrendezőbe való belépést, munkavégzést - a további intézkedésig - megtagadom". Mindezekre figyelemmel a felperes által megjelölt második felmondási ok is valós. Az alperes kötekedő, munkát gátló, állandó levelezésével, fenyegetéseivel, beadványainak meg nem felelő hangnemével olyan helyzetet teremtett az üzemben, amely már gátolta az üzem munkamenetét. Emiatt a felperes állandó levelezésben állt az alperessel a munkadarabok átvétele, átadása, távollétei igazolása tekintetében. Ami a harmadik felmondási okot illeti, tény - és ezt az alperes sem tette vitássá -, hogy az 1982. május 4-i bejelentését követően nem végzett a felmondásig értékelhető munkát. A felperes ebben az időszakban több esetben felszólította a munkavégzésre; e felszólítások azonban nem vezettek eredményre. A harmadik felmondási ok is valós tehát. Mindezekre tekintettel tévedett a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkáltató által közölt felmondási okok nem voltak valósak és alaposak. Ugyancsak tévedett a munkaügyi bíróság a tekintetben is, hogy a munkáltató a 65
