Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

nem teszi jogszerűvé az alperes intézkedését, amely szerint - a saját hibás intézkedése folytán - a feleslegessé vált dolgozótól meg kívánt szabadulni. Az ilyen elhatározás nem tekinthető átszervezésnek. Az alperes a perben kimutatást csatolt, ez azonban csak a munkaerő tényleges helyzetét tartalmazza, de nem bizonyítja, hogy az alperes valójában átszervezést hajtott volna végre. A per eddigi adatai szerint csak az bizonyosodott be, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát minden eszközzel meg kívánta szüntetni, az átszervezésre csak hivatkozott, de annak tényleges megvalósítására utaló adatokat nem szolgáltatott a perben. A munkaügyi bíróság elmulasztotta a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét, és az igazság kiderítésére nem törekedett. Elmulasztotta a Pp. 221.§-ának (1) bekezdésében megfogalmazott indokolási kötelezettségét is, mert arra egyáltalán nem tért ki, hogy az Mt. 29. §-a értelmében miért tartotta jogszerűnek a felmondást. rM. törv. II. 10 002/1987. sz., BH1987/11. szám. 413.] 50. A harminc napot meghaladó időre létesített második munkaviszony is határozatlan idejűvé alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a munkáltatónál tovább dolgozik. E munkaviszonyt az Mt.-nek a határozatlan idejű munkaviszony felmondására vonatkozó szabályai szerint lehet felmondani. [Mt. V. 17. § (3) bek., 1/1976. (I. 31.) MŰM r. 6. § (1) bek.]5 A felperes az alperessel határozott idejű mellékfoglalkozású munkaviszonyt létesített tudományos tanácsadói munkakörre 1982. január l-jétől július 31-ig terjedő időre, havi 2240 forint munkabérrel. A munkaszerződésben arról is megállapodtak a felek, hogy a felperest saját gépkocsijának használata fejében az üzemanyagköltség térítéseképpen a munkabéren felül havi 1500 forint költségtalány illeti meg. A munkaszerződés lejártával, azaz 1982. júliusát követően az alperes a felperest továbbfoglalkoztatta, erről az alperes akkori elnöke: K. E., valamint a felperes szóban állapodtak meg. Ezt megelőzően 1982. július 17-én a felperes főállású munkáltatója engedélyezte, hogy a felperes 1982. augusztus l-jétől határozatlan időre, havi 3700 forint munkabér ellenében mellékfoglalkozásként továbbra is az alperesnél dolgozzon. 1982 novemberétől kezdődően az alperes megszüntette a havi 1500 forint költségátalány folyósítását arra hivatkozva, hogy a termelőszövetkezet esetenkénti elszámolás alapján a ténylegesen felmerült üzemanyagköltséget fizeti meg a felperes részére. 1983. június 1. napján kelt levelével az alperes a felperes munkaviszonyát 1983. június 15. napjára felmondta. 1985. május 6-án az alperes fizetési felszólítást adott ki, melyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a termelőszövetkezet részére 7500 forintot, mely összeg a felperes által 1982. június l-jétől 1982. novemberig felvett költségátalányból tevődik ki. A felperes a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránt kérelmet nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amelyben arra hivatkozott, hogy 1982 júliusában a termelőszövetkezet akkori elnökévél, K. E.-val úgy állapodtak meg, hogy a havi 1500 forintot a jövőben nem költségátalány, hanem munkabér címén fogja kapni, míg a gépkocsihasználat kapcsán felmerült üzemanyagköltséget esetenként jogosult elszámolni. Előadta, hogy 1983 márciusától az alperes nem egyenlítette ki három útiszámláját, melynek összege 4900 forint volt, ennek megfizetését követelte. Sérel5 Ez utóbbi jogszabályt hatályon kívül helyezte a 2/1989. (III. 25.) ÁBMH rendelkezés. 59