Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

zésügyi Minisztériumtól Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, 1984. évben pedig kiérdemelte a tanácsi közszolgálatért törzsgárda bronz fokozatát. Munkája és magatartása ellen az ezt követő' időszakban sem merült fel kifogás. 1986-ban a tanácsnál elrendelt átszervezés és létszámcsökkentés folytán a mezőgazdasági és élelmezési osztályon hat dolgozó munkaviszonyát kívánták megszüntetni. A munkáltatói jogkör gyakorlója - P. J. osztályvezető-a két osztályvezető-helyettes és a személyzeti vezető jelenlétében közölte az alperessel, hogy a létszámcsökkentés őt is érinti, elkészítették a felmondását, amely szerint a munkaviszonya 1986. december 31. napján megszűnik. Egyidejűleg felajánlotta a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését. Az alperest a közlés váratlanul és felkészületlenül érte, nem adott határozott választ. A kialakult vita során kijelentette, hogy nem kíván az osztályon tovább dolgozni, de visszautasította azt a lehetőséget, hogy elősegítsék más munkáltatóhoz való elhelyezkedését. Többször megismételte azt a kívánságát, hogy a megyei tanácsnál szeretne maradni, helyezzék át az igazgatási osztályhoz a négy fős jogi csoport egyik tagjaként. Az osztályvezető a megbeszélésről emlékeztetőt készített, amelyben rögzítette, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése kérdésében egyhangú döntés született. Ezt követően még többször megkísérelte a beszélgetést folytatását, de az alperes ettől elzárkózott. Az osztály vezető tájékoztatta az alperest az 1986. december 19. napján kelt írásbeli értesítésében, munkaviszonya 1986. december 19. napján megszűnik, és felhívta munkakönyvének és egyéb okmányainak az átvételére. Az alperes ekkor a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonya nem szűnt meg. A megyei tanács döntőbizottsága a határozatával helyt adott a kérelemnek. Határozatát azzal indokolta, hogy a közös megegyezés érvényességi feltétele a kötelező írásbeliség. Ennek hiányában nem szüntethető meg a munkaviszony az Mt. 25. íjának (1) bekezdése alapján. A munkáltató keresettel támadta meg a munkaügyi döntőbizottság határozatát. A munkaügyi bíróság megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és az alperes kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az alperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg 1986. december 31. napján. Az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének nincs kötelező alaki feltétele, arra szóban akkor is sor kerülhet, ha a munkaszerződés - jelen esetben a kinevezés - írásba foglalása kötelező. Bizonyítottnak találta, hogy az alperes hozzájárult a munkaviszonyának a megszüntetéséhez, és megállapította, hogy ehhez a jognyilatkozathoz kötve van, és azt csak a másik fél hozzájárulásával vonhatja vissza. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság a perben feltárt tényállás alapján tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. Az Mt. 25. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a dolgozó a munkaviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszüntethesse. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a közös megegyezéshez mindkét fél feltétel nélküli, félreérthetetlen akaratelhatározására van szükség. A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló, feltétel nélküli akaratelhatározásnak a megállapításához a felek határozott magatartására és annak olyan kifejezésre juttatására van szükség, amelyből félreérthetetlenül kitűnik az a szándékuk, hogy a munkaviszonyt - a közösen meghatározott időpontban - minden jövőbeni eseeménytől függetlenül megszüntetik. Ezért ha a közös megegyezést a munkáltató kezdeményezi - az Mt. 2. íjának (4) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség folytán - a dolgozónak 52