Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

tatja és az alperes átsoroló intézkedését hatálytalanítja. (M. törv. II. 10 217/1984. sz.t BH 1985/7. szám 287.) 20. Ha a szerződéses rendszerben üzemeltetett üzletben teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóval kötött munkaszerződést a felek utóbb a foglalkoztatás idejének megváltoztatása nélkül, színlelt szerződéssel úgy módosíották, hogy a foglalkoztatás csak részmunkaidőben történik, a módosítást tartalmazó szerződés érvénytelen, és a dolgozó átlagkeresetét az eredeti szerződésben kikötött munkabér alapulvételével kell meghatározni [Mt. 2. § (3) bek., 38/1980. (IX. 30.) Mt r. 8., 9. §, 14/1980. (IX. 30.) BkMr. U. § (2) bek.]. A felperes 1984. július 19-én létesített munkaviszonyt az alperessel felszolgálói munkakör betöltésére havi 2300 forint munkabérrel napi 8 órás munkaidővel. Munkahelye a szerződéses üzemeltetésű „B." bisztró volt. Ezt a munkaszerződést a felek közös megegyezéssel módosították napi 4 órás részfoglalkoztatásra, 1150 forint munkabérrel. Az alperes elnöke 1986. július 8-án a felperes munkaviszonyát 65 nap felmondási idővel 1986. szeptember 11. napjára felmondta, a munkavégzés alól augusztus 15-től felmentette. A felmondás indokaként azt jelölte meg, hogy a bisztró vezetője a gazdasági eredmények növelése miatt a létszám csökkentését határozta el, és a felperes egyébként sem rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges képesítéssel. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében az 1986. június 2-től 1986. szeptember 11-ig tartó időre havi 6000 forint munkabér alapulvételével az elmaradt munkabérét igényelte. Előadása szerint a munkaszerződésnek részmunkaidős és csökkentett alapbérű módosítása csak formai jellegű volt, és ezt követően is állandó jelleggel napi 8 órában végzett munkát. A szerződéses üzletvezető ugyanis arra hivatkozással, hogy a létszám- és bérkeretét túllépné, az üzlet valamennyi dolgozóját rábeszélte a hasonló tartalmú munkaszerződés módosítására azzal, hogy ténylegesen továbbra is napi 8 óra maradjon a munkaidő. Ennek honorálására az üzletvezető vállalta a saját jövedelme terhére a dolgozók munkabérének az eddigieknek megfelelően havi 6000 forintra való kiegészítését. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperes részére a munkaszerződés alapján járó munkabérét 1986. június 2-től szeptember 11. napjáig. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bizonyítási eljárás adatai alapján tényként állapította meg, hogy a felperes - mint az üzlet többi dolgozója is a részmunkaidős foglalkoztatás tárgyában kötött megállapodás ellenére napi 8 órát dolgozott, havonta 6000 forint összegű jövedelemben részesült, ezért további munkabért jogszerűen nem igényelhet. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről szóló 38/1980. (IX. 30.) MT rendelet (R.) 8.§-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint az üzletben foglalkoztatott dolgozók a gazdálkodó szervezettel állnak munkaviszonyban. A (2) bekezdés értelmében az üzletben foglalkoztatható dolgozók létszámát, továbbá felhasználható éves, illetve havi munkabér összegének felső határát a szerződésben kell meghatározni. A rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 14/1980. (IX. 30.) BkM rendelet 11, §-ának (2) bekezdése értelmében az üzletben a szerződés szerint felhasználható munka* bér összege kisegítők foglalkoztatása esetén sem léphető túl. 29