Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét. A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatának megváltoztatása iránti kereseti kérelmének az ítéletében helyt adott. A felperesnek az alperesnél fennálló munkaviszonyát határozatlan idejű munkaviszonynak minősítette. Az ítélet indokolása szerint a munkaszerződésben levő olyan megjelölés, hogy a dolgozó foglalkoztatása gyermekgondozási segélyen levő meghatározott személy helyettesítése céljából történik, nem felel meg az Mt. V. 17.§-ának (2) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítésének. A meghatározott időtartamban való megállapodás hiánya miatt a munkaszerződés megkötésével határozatlan időtartamú munkaviszony jött létre. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság az ítéletében helytállóan utalt az Mt. V. 17. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint határozott időre szóló munkaviszony létesíthető a beteg vagy más okból bizonytalan időre távollevő dolgozó helyettesítése céljából, de ilyenkor a dolgozót a helyettesítés valószínű tartamáról tájékoztatni kell. Tévedett azonban, amikor a gyermekgondozási segély meghatározott személy által történt igénybevételét - mint a helyettesítésre okot adó körülményt - nem tekintette olyannak, amely a határozott időre szóló munkaviszony időtartamának tájékoztató jellegű megjelölésére alkalmas. Köztudomású ugyanis, hogy gyermekgondozási segély igénybevétele címén a gyermek harmadik életéve betöltéséig lehet fizetés nélküli szabadságot igényelni. Ugyancsak ismert - különösen nődolgozók körében -, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vett dolgozó a fizetés nélküli szabadságát a gyermeke harmadik életévének betöltése előtt is megszakíthatja, és munkavégzésre jelentkezhet. így a „gyes" miatti helyettesítés céljából létesített határozott idejű munkaviszony megszűnt. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 6. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a munkajogi szabályok nem tiltják, hogy a munkáltató és a munkavállaló egymást követően több határozott időre szóló munkaszerződést kössenek. Ez csak akkor tilos, ha a határozott időtartam kikötése a munkáltató részéről kellő érdek nélkül történik, és ezáltal a dolgozó valamilyen jogától elesne. Erre nézve azonban a perben nincs adat. Annak a körülménynek, hogy az alperes igazgatója D. I.-né 1985. május 1-jei munkavégzésre jelentkezéséről és a helyettesítés ezzel egyidejűleg bekövetkezett megszűnéséről a felperest külön írásban nem értesítette, azért nincsen jelentősége, mert az alperesnek az volt a szándéka, hogy a felperessel - más, távollevő pedagógus helyettesítése céljából - újabb, határozott időre szóló munkaszerződést kössön. A felperes volt az, aki ez elől elzárkózott. Az alperes eljárása jogszerű volt, és a munkaszerződés határozott időre szóló tartalommal való megkötése is megfelelt a munkajogi szabályoknak. Ezért a munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak. (M. törv. I. 10 249/1986. sz., BH 1987/8. szám 291.) c) Bedolgozói jogviszony 18. /. Bedolgozói munkaviszonyt csak önállóan elvégezhető fizikai vagy nem fizikai munkára lehet létesíteni. Nem létesíthető bedolgozói munkaviszony olyan munkára, amelyet a dolgozónak a munkáltató telephelyén, a munkáltató más dolgozóival együttműködve kell végeznie [10/1981. (IX. 29.) MüM r. 1. § (3) bek., 5. § (2) bek.]. II. Érvénytelen a munkaszerződésnek az a kikötése, amely szerint a dolgozót csak az általa elvégzett munkának a megrendelő által történt átvétele esetén illeti meg munkabér [Mt. 22. § (3) bek., 44. §, 45. § (1) bek., 4/1981. (II. 26.) MÉM-MüM r.J. 24