Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperest 9119 forint megfizetésére kötelezte. A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Állította, hogy őt jövedelemadó-fizetési kötelezettség nem terheli. A munkaügyi bíróság a a végzésében a hatáskörének hiányát állapította meg. A munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Egyben elrendelte az ügy iratainak felterjesztését a Legfelsőbb Bírósághoz eljáró bíróság kijelölése végett. A munkaügyi bíróság álláspontja helytálló. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 10/1981. (IX. 29.) MüM rendelet 9.§-ának (1) bekezdése szerint a bedolgozó részére térítést kell megállapítania az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerülő rezsiköltségekre. Amennyiben ezzel összefüggésben az érdekeltek között vita keletkezik, annak eldöntésére a felhívott rendelet 16. §-a értelmében valóban a munkaügyi vitákat eldöntő szerveknek van hatásköre. Az adott esetben a felek között a vita nem a bedolgozónak a fentiek szerint járó rezsiköltséggel összefüggésben, hanem annak folytán keletkezett, hogy a felperes egyes, nem a saját foglalkoztatásához szükséges vagyontárgyait az alperesnek bérbe adta, s ezekért az alperes 104 310 forint bért fizetett ki a részére. A bérbeadásból származó jövedelem adóköteles, az alperes pedig a 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet 7. §-ának (3) bekezdése alapján köteles lett volna az adót a felperesnek kifizetett bérből levonni, és az adóhatóságnak átutalni. Az átutalási kötelezettségének az alperes csak utóbb, a kifizetés megtörténte után tett eleget, és ebből a körülményből, valamint abból kifolyóan keletkezett a felperessel szemben érvényesíteni kívánt igénye, hogy az 58/1981."(XI. 19.) MT rendeletnek a 46/1983. (XI. 20.) MT rendelet 1. §-ával megállapított 6. §-a (2) bekezdésének e) pontja értelmében az adó fizetésére és az adó levonására kötelezettek egyetemlegesen felelősök az adó megfizetéséért. A jelen per tehát az adó megfizetéséért egyeterüegesen felelősök egymás közötti jogvitája, s így nem munkaügyi vita, eldöntése az általános hatáskörű helyi bíróság hatáskörébe tartozik. (Mpk. I. 10 028/1986. sz., BH 1986/9. szám 390.) 243. Ha a dolgozó a munkaügyi döntőbizottság előtt csak a munkaviszonyának megszüntetését sérelmezte, és egyéb igényt nem érvényesített, a munkaügyi bíróság érdemben nem bírálhatja el a túlmunkadíj iránti igényt [Pp. 129. §, 356. § (1) bek., 19/1979. (XII. 1.) MüM r. 10. § (1) bek.]. A felperes 1985. szeptember l-jén létesített munkaviszonyt a kenyér és pékáru kereskedő kisiparos alperessel, és annak üzletében dolgozott eladóként. Az alperes 1985. október 28-án írásban közölte a felperessel, hogy 1985. október 29-től nem tart igényt a munkájára, és a 15 napos felmondási időre járó bérét 1985. november 11-ig kifizeti. A felperes ezt aláírásával tudomásul vette. Ezt követően az alperes 1985. november 14-én megküldte részére a munkakönyvét, a hozzá tartozó mellékleteket, igazolásokat. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a munkaviszony helyreállítását kérte. A munkaügyi döntőbizottság a kérelmet elutasította. A határozatának megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben a kérelmén túl túlmunka ellenértékének a megfizetését is kérte. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes munkaviszonyának megszün245