Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
Az alperes az 1983. szeptember 30-án hozott, az Mt. V. 67. §-ának (2) bekezdésén alapuló fizetési felszólításában felhívta a felperest, hogy 8 napon belül 83 517 forint hátralékos kölcsönösszeget, valamint annak 1983. augusztus 1. napjától számított évi 5%-os kamatát fizesse meg. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében részletfizetési kedvezmény megadását kérte. A munkaügyi döntó'bizottság az 1983. november 25-én hozott határozatával a kérelmet elutasította. A munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében a felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. A munkaügyi bíróság jogerős végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és elrendelte az iratok áttételét a városi bírósághoz. Végzése indokolásának lényege szerint a lakásépítés munkáltatói támogatásáról szóló 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM együttes rendelet nem rendelkezik arról, hogy e szerződésekkel kapcsolatos jogvitákat munkaügyi eljárás keretében kell elbírálni. A korábban hatályban volt 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM együttes rendelet kifejezetten a munkaügyi, illetőleg a tagsági vitában eljáró szervek hatáskörébe utalta e viták eldöntését. A perbeli szerződés alapján keletkezett jogvita polgári jogi jogviszonyból ered, az ügyben a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre. Ezért a Pp. 129.§-ának (1) bekezdése alapján az iratokat át kell tenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A lakásépítés munkáltatói támogatásáról szóló 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM együttes rendelet 1983. január l-jén lépett hatályba. A rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet rendelkezéseit a hatályba lépést követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. A peradatokból megállapítható, hogy a peres felek a lakásépítési támogatásra irányuló szerződést 1982. november 29-én kötötték, ezért jogvitájukat a 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM együttes rendelet 18. §-ának (5) bekezdése alapján munkaügyi vitának kell tekinteni, még akkor is, ha ezt a szerződést utóbb kiegészítették. A kiegészítés az alapszerződés része, ezért azt az 1982. november 29-én megkötött szerződés részének kell tekinteni. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a jogvita érdemi elbírálását hatásköre hiányára hivatkozással hárította el. (M. törv. 11. 10 044/1985. sz.-, BH1986/2. szám 83.) 241. A szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen keresettel lehet fordulni a munkaügyi bírósághoz, ha a döntőbizottság olyan határozat tárgyában döntött, amely a tag más munkahelyre helyezéséről rendelkezett. Úgyszintén helye van keresetnek, ha a döntőbizottság az áthelyezéssel összefüggésben elmaradt munkadíj megtérítése felől rendelke** zett a határozatban [7/1977. (III. 12.) MT r. 117. § c) pont]. Az alperes 1981. január 1. óta tagja a felperes termelőszövetkezetnek. Mint állatgondozó az L. pusztán levő sertéstörzstelepen dolgozott. A felperes elnöke az 1984. március l-jén kelt határozatával azonnali hatállyal felmentette az állatgondozói munkaköréből, mert a törzstelep állategészségügyi védelmét szolgáló szabályokat a háztáji gazdaságban nem tartotta be. Felhívta, hogy ugyanezen a telepen segédjuhászként vagy az új telepen borjúgondozóként vagy növénytermesztőként végezze további munkáját. Az alperes a felajánlott munkaköröket nem fogadta el, a munkavégzést megtagadta, és a határozat ellen kérelmet nyújtott be a szövetkezet döntőbizottságához. Eredeti munkakörébe való visszahelyezését és elmaradt jövedelme megtérítését igényelte. 243