Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Az alperes a tanulmányi szerződés nem teljesítése miatt T. I.-t a törvényes képviselőjével egyetemlegesen 18 646 forint, a tanulmányi szerződés bontása címén pedig M. É.-t a törvényes képviselőjével együtt 6602 forint megfizetésére kötelezte az Mt. V. 67. §-ának (2) bekezdése alapján kibocsátott fizetési felhívással. A felperesek a fizetési felhívás hatályon kívül helyezése, illetve a megtérítési kötelezettség mérséklése iránt kérelemmel fordultak a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a hatáskörének hiányát állapította meg, és elrendelte a kérelmük áttételét a kerületi bírósághoz. A kerületi bíróság a végzésével a felperesek keresetlevélnek tekintett kérelmeit megküldte a munkaügyi bírósághoz, mivel a keresetleveleket „tévedés"-ből nyújtották be a kerületi bíróságnál. A munkaügyi bíróság a végzésével elrendelte az iratok felterjesztését a Legfelsőbb Bírósághoz eljáró bíróság kijelölése végett, mert álláspontja szerint a jogvita eldöntésére a kerületi bíróságnak van hatásköre. A Legfelsőbb Bíróság a bíróságok között keletkezett negatív hatásköri összeütközést az alábbiakra figyelemmel döntötte el. T. I. és M. É. felperesek nappali tagozatos iskolai képzésben való részvételre kötöttek tanulmányi szerződést. A felek jogvitája e szerződés megszegéséből ered. A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevőkkel köthető tanulmányi szerződésekről a 7/1972. (IX. 15.) MM rendelet rendelkezik. A rendelet 19. §-a szerint a szerződéssel kapcsolatos jogviták eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Bíróságon - annak közelebbi megjelölése nélkül - az általános hatáskörű bíróság értendő. Az előzőekből következik, hogy az alperesnek a per tárgyául szolgáló követelései polgári jogi igények, következésképpen az alperes ezeket az igényeit a munkaviszonyból származó követelésekre meghatározott módon nem érvényesíthette volna. Minthogy ezt mégis megtette, a felperesek nem voltak elzárhatók attól a joguktól, hogy a sérelmesnek tekintett munkáltatói intézkedés ellen munkaügyi vitát indítsanak, illetőleg ebből a célból a munkaügyi vitákat eldöntő szervekhez forduljanak (Mt. 4.§). A felek jogvitája - eljárásjogi értelemben - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában akkor is munkaügyi vitának minősül, ha a felek egymás közötti jogviszonyára egyébként nem a munkajog, hanem a polgári jog szabályai az irányadók. Ellenkező jogértelmezés mellett ugyanis nem volna olyan bírósági fórum, amely a polgári jogi igény érvényesítése tárgyában tett téves munkáltatói intézkedés (határozat, fizetési felszólítás, MIL-lapra történő bejegyzés), illetőleg az ügyben hozott döntőbizottsági határozat ellen megfelelő jogorvoslatot nyújthatna. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság eljáró bíróságul a Pp. 45. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróságot jelölte ki. (Mpk. I. 10 020/1985. sz., BH 1985/11. sz. 451.) 239. I. Társasági szerződésből eredő igény nem érvényesíthető a munkaügyi bíróság előtt akkor sem, ha a felek a szerződésüket munkaszerződéssel leplezték [Pp. 45. § (2) bek.]. II. Ha a felek vitájának eldöntése nem tartozik a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe, a döntőbizottságnak nem a kérelmet elutasító, hanem az eljárást megszüntető határozatot kell hoznia [1911979. (XII. 1.) MüMr. 17. § (1) bek. c) pont]. A felperes munkabér megfizetése iránt indított pert az alperes ellen. A felperes 80 000 forinttal járult hozzá az alperes tulajdonát képező vendéglő létesítéséhez, és ennek fejében a tiszta haszon 33%-át kötötte ki magának, ami a társa241