Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek nem vagyoni kártérítés címén 60 000 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a peradatok és az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján tény, hogy az alperes maradandó testi fogyatkozást szenvedett. A bal láb terhelhetősége nagymértékben csökkent, fájdalmas, torzult, sorvad. Állapotjavulás bekövetkezése nem várható, egészségkárosodása tartós és súlyos. Emiatt élete és a társadalmi életben való részvétele tartósan és súlyosan megnehezült. A fennálló hátrányok együttesen megalapozzák a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt az Mt. V. 83. §-ának (1) bekezdése alapján. Ennek összege az eset összes körülményeinek értékelésével 60 000 forint, amely az alperes oldalán jelentkező nem vagyoni hátrányok kompenzálására alkalmas. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben a nem vagyoni kárigény elutasítását, másodlagosan a kártérítés összegének további mérséklését kérte. A megyei bíróság helyben hagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Az alperes egészségkárosodását, annak tartós és súlyos voltát figyelembe véve megállapította, hogy az első fokú bíróság által megítélt összeg inkább csekély, mint túlzott mértékű. A jogerős ítéletnek a nem vagyoni kár összegére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetén állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnezezítette-e, általában a társadalmi életben való részvétel lehetőségét, a fizikai és pszichikai létet, a mindennapos élettevékenységét gátló vagy súlyosító körülményeket, továbbá az említett szempontból jelentős egyéb körülményeket összességükben kell mérlegelni. Körültekintően kell vizsgálni, hogy a testi sérülés következményei az üzemi balesetet szenvedett számára milyen súlyos megterhelést jelentenek, és milyen mértékű változás várható az állapotában. Ebből a szempontból jelentősége van - többek között - annak, hogy a károkozás következtében mennyire szűkültek be a társadalmi kapcsolatok kielégítésének lehetőségei. Figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéniségére, indokoltnak tekinthető igényeire és korábbi életvitelére is, valamint arra, hogy a károsodás következményei korlátozzák-e az életvitel korábbi lehetőségeit, a társadalmi érintkezést. Peradat, hogy az alperes egészségi állapotában javulás nem várható. A törést követően a lábfej kóros helyzete alakult ki, a lábszár feltűnően sorvadt, feltűnőek a hegek, járása kórosan megváltozott, a lábszár sérült területének a bőre minden kicsi erőbehatásra is érzékeny, a láb torzulása az alperes megjelenését, küllemét esztétikai szempontból is hátrányosan érinti. A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve 5. pontjában kifejtettek szerint a magánszemélynek járó nem vagyoni kártérítés összegét az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényező együttes és gondos mérlegelésével, valamint kellő mértéktartással kell meghatározni. A döntésnél mérlegelni kell az elszenvedett sérelem jellegét és mértékét, valamint azt is, hogy konkrétan miben mutatkozik meg a társadalmi életben való részvétel és az élet tartós, súlyos megnehezülése. A kártérítési összeg meghatározásánál figyelemmel kell lenni a nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés céljára, hogy elősegítse a károsultat életvitelének és életviszonyainak a megváltozott körülményekhez való alakításában, lehetővé tegye számára a nem vagyoni sérelméből eredő nehézségei leküzdését, az elveszett lehetőségeinek más lehetőségek megteremtésével való pótlását. 227