Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

gozó javára kötött balesetbiztosítási szerződés alapján fizetett összeget. A külföldi biztosító által fizetett biztosítási összeg meghaladja a felperest nem vagyoni kárpótlás címén megillető' összeget, így az alperes marasztalásának nem vagyoni kár megtérítése címén sem lett volna helye. A kifejtettekből következik, hogy tévedtek a perben eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetének részben helyt adtak. Akkor jártak volna el helyesen, ha a felperes keresetét teljes egészében elutasítják. (M. törv. I. 10 012/1985. sz., BH1985/10. szám 405.) bb) A dolgozó egyéb természetű egészségkárosodásának figyelembevétele akár megállapításánál 202. Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a dolgozó keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 62. §-a alapján a teljes kárért felel [26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 2.§J. (Az MK 124. számú állásfoglalással módosított MK 30. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 48. o.) bc) Az egészségkárosodással, testi épség sérelmével kapcsolatos költségek és kiadások megtérítése 203. Ha az üzemi baleset következményeinek elhárításához gépkocsi használata szükséges, a gépkocsi vételára fejében megítélt kártérítés összege nem csökkenthető amiatt, hogy a gépkocsit a jogosult hozzátartozói is használhatják [26/1980. (XII. 20.) MüM r. 6. §]. A felperes az alperesnél fennálló munkaviszonya alatt 1971. december 16-án munkavégzés közben - üzemi balesetet szenvedett. A bal lábszár nyílt, a térdízületbe is kiterjedő törését szenvedte el, a lágyrészek roncsolódásával. Emiatt a végtagját csonkolni kellett a comb középső és alsó harmada határán. Művégtagot használ, de a járáshoz szüksége van támbotra is. Az így kialakult állapot a közlekedésben súlyos mértékben befolyásolja, hosszabb utat gyalog nem tud megtenni, a tömegközlekedési eszközökre való le- és felszállása is nehezített. A megyei tanács egészségügyi osztálya az 1980. november 21-én kelt intézkedésével a felperest Trabant-Hycomat gépjármű vezetésére alkalmasnak és rászorultnak minősítette. A felperes részére csak 1985-ben utalták ki a gépkocsit, amelynek megvásárlása 54 190 forintba került. A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a felperes a balesetével összefüggő kárának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, majd a kérelmének elutasítása után keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 54 190 forintot. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes az üzemi balesetért fennálló felelősségét korábban már az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján elismerte. A felperest csak 1980-ban minősítette az orvosi bizottság alkalmasnak és rászorulónak rokkantaknak megfelelő gépkocsi vezetésére. A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes jelenlegi életvitele ellátásához feltétlenül rászorul a gépkocsi használatára. A gépkocsi kiutalása csak 1985-ben történt meg. A felperes az igényét nyomban érvényesítette, így szó sem lehet az igény elévüléséről. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét 32 520 forintra szállította le. 215