Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

201. I. A tartósan külföldön foglalkoztatott és üzemi balesetet szenvedett dolgozónak járó kártérítés megállapításánál a valutarészt nem lehet a baleset folytán elmaradt jövedelemnek tekinteni [1011972. (V. 20.) MüM-PM sz. 7.§ (3) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüMsz. 3. § (3) bek., 14. § (2) bek.,12 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH sz. 3. § (4) bek.]. II. A dolgozónak járó kártérítés összegébe be kell számítani a munkáltató vagy a megbízottja által a dolgozó javára kötött balesetbiztosítási szerződés alapján a dolgozónak kifizetett összeget [26/1980. (XII. 20.) MüM sz. 9. § g) pont]. A felperes - aki segédvájár foglalkozású - a Német Szövetségi Köztársaság területén végzendő bányamunkára kötött munkaszerződést az alperessel az 1982. január 3-tól 1983. december 31-ig terjedő időre. A szerződés szerint a felperest a tartós külföldi szolgálat idejére a belföldi átlagkeresete és valutarész illette meg. A valutarész havi 1007 DM alap valutarészből és 302 DM prémium valutarészből tevődött össze. A felperest 1982. március 11-én üzemi baleset érte, amelynek következtében a bal bokája eltörött. Emiatt a külföldi bányamunkát nem tudta folytatni. Ezért kártérítési igénnyel lépett fel az alperessel szemben. Kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Az elutasító határozat ellen - annak megváltoztatása érdekében - a felperes keresetet indított az alperes ellen. Az elmaradt valutarésznek a megélhetési költségek levonása után fennmaradó része megtérítése fejében 23 650 DM forint ellenértékének, továbbá nem vagyoni kárának megtérítéséül 100 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és az alperes 9986 forint, valamint ennek 1983. február l-jétől járó 5% kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes alap valutarész megtérítése iránti igénye azért alaptalan, mert az az 1/1981. (II. 19.) MüM-PM együttes rendelettel módosított 10/1972. (V. 20.) MüM-PM együttes rendelet 7. §-ának (3) bekezdése értelmében költségtérítés jellegű ún. terhes illetmény, amelynek összege a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az elmaradt kereset megállapításnál nem vehető figyelembe. A prémiumot illetően az volt a munkaügyi bíróság álláspontja, hogy annak elmaradt összegét a munkáltató köteles kártérítésként megfizetni, és az ellenértékét 115 611 forintban határozta meg. Ezen felül 60 000 forint nem vagyoni kárpótlást ítélt meg. E kettő összegéből - összesen 175 611 forintból - levont 165 175 forintot, amelyet a nyugatnémet biztosító társaság fizetett a felperesnek a külföldi munkavégzést lebonyolító és a perben beavatkozóként részt vevő külkereskedelmi vállalat által kötött balesetbiztosítási szerződés alapján. A különbözet összegében - 9986 forintban - marasztalta az alperest. (A különbözet helyesen: 10 436 forint.) A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, az alperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereseti kérelmének megfelelő marasztalását, az alperes pedig a csatlakozó fellebbezésében a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. A megyei b/róság az 1984. július 4-én hozott ítéletével az első fokú bíróság ítéletét 12 A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 14. §-ának (2) bekezdését a 2/1985. (I. 17.) ME rendelet 1. §-a 1985. január l-jétől, míg a 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezést a 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet 1989. december 30-tól hatályon kívül helyezte. A határozatban kifejtetteket ettől függetlenül lényegében továbbra is irányadónak kell tekinteni. 213