Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

gondolatokat hangoztatott, a kérdésekre nem odaillő válaszokat adott, és zavarosan beszélt. A kezelőorvos ekkor ideggyógyászati szakrendelésre utalta a nála jelentkező idegrendszeri zavarok miatt. A szakrendelés intézkedése alapján 1986. március 12-től az sz.-i kórház ideg-elme osztályára került, ahol schizoid reakció kórismével 1986. április 14-ig gyógykezelés alatt állott. A kezelést heveny pszichés tünetekkel járó magatartási és viszonyulási zavarok tették szükségessé. A kórházból történt elbocsátást követően 1986. április 29-én villanyárammal öngyilkosságot követett el, aminek következtében meghalt. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében kártérítési igényt érvényesített az alperessel szemben. Ezt arra alapította, hogy a fia által szenvedett üzemi baleset és a halál bekövetkezése között okozati összefüggés van, az idegrendszeri elváltozás a sérülés következménye, mert az elhalt az üzemi baleset időpontjáig nem volt beteg. Utazási, élelmezési, ápolási, temetési költségek megtérítését kérte, továbbá a fia által a részére rendszeresen folyósított havi 600 forint és a 600 négyszögöl kert megművelésének ellenértékét, mert ezt a munkát a fia végezte el. A munkaügyi döntőbizottság a kérelemnek részben helyt adott, és kötelezte az alperest 10 946 forint kártérítés megfizetésére. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a peres felek keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. A felperes keresetében eredeti kérelmének megfelelően a marasztalás összegének felemelését, az alperes pedig a kereset elutasítását kérte az okozati összefüggés hiányára hivatkozva. A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest 28 497 forint és 1987. február l-jétől kezdődően havi 500 forint baleseti járadék megfizetésére kötelezte. A marasztalás összege a kereset és a táppénz közötti különbözetből, a kórházi látogatási, többletfűtési, ápolási és temetési költségből tevődik össze, a járadék megítélése pedig azon alapul, hogy a felperes gyermeke művelte a 600 négyszögöles tanyás ingatlan kertjét. A munkaügyi bíróság az ítélet indokolásában hivatkozott a perben kirendelt igazságügyi orvoszakérto véleményére, amely szerint feltételezhető, hogy az elhaltnál az 1986 februárjában -jelentkező pszichés zavart a perbeli üzemi baleset váltotta ki, és ez vezetett végül az öngyilkossághoz. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az igazságügyi orvosszakértőnek a beszerzett klinikai és kórházi, valamint egyéb orvosi adatokra alapított aggálytalan és részletesen megindokolt szakvéleménye alapján megállapítható, hogy a felperes által elszenvedett baleset okozati összefüggésbe hozható a trauma következményeként nála kialakult pszichés zavarral, a pszichotikus állapottal, amely végül is öngyilkosságot eredményezett. Mivel a dolgozó balesete olyan egészségkárosodást idézett elő, amely az öngyilkossághoz vezetett, ezért a bíróság álláspontja szerint az alperes köteles az ezzel összefüggésben keletkezett kárát az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, valamint a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet alapján a felperesnek megtéríteni. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes által fizetendő marasztalás összegét az általa elismert 6430 forintra szállította le. Az ítélet indokolása szerint a perben nincs megnyugtató adat arra, hogy a baleset és a pszichés zavarok között okozati összefüggés állna fenn. Az orvosszakértői vélemény szerint ez az összefüggés csak feltételezhető. Az elhalt sérüléseinek foka és jellege, valamint az, hogy az idegosztályról történő elbocsátás után figyelemmel kísérését nem tartották szükségesnek, ellene mond annak, hogy idegrendszeri zavarai emiatt keletkeztek, és vezettek az öngyilkossághoz. A végzetes esetnek számos, a bíróság által nem ismert és tisztázhatatlan oka is lehetett. Az alperes csak akkor lenne kártérítés megfizetésére kötelezhető az elhunyt halála miatt, ha az okozati összefüggés a pszichés zavarok és 205