Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozónak a munkaképesség-csökkenése ellenére - 1961. április hó 1-je előtt keresetvesztesége nem volt. (Az MK118. ésMK 124. számú állásfoglalással módosított 34. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 54. o.) 192. Ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó több munkáltatónál dolgozott foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben, káráért ezek közül az a munkáltató felel, akinél a munkaképesség-csökkenése keresetveszteséget okozott (Mt. 62 §, Mt. V. 83. §, MK33. sz.). A felperes 1981. december 4-én létesített munkaviszonyt az alperessel mint vájár. Ezt megelőzően az O. É. Á. gy.-i üzemében dolgozott, ugyancsak vájárként. 1982-ben vibrációs ártalmat állapítottak meg nála, amely miatt 20%-os a munkaképességcsökkenése. 1983-ban üzemi balesetet is szenvedett, és az alperesnél jelenleg rehabilitált munkakörben, külszíni kisegítőként dolgozik. Az alperes járadékot folyósít részére. Az alperes az 1984. november 21-én kelt határozatával megállapította, hogy 1983. október l-jétől 1984. szeptember 30-ig 32 868 forint kártérítési járadékot kapott a felperes, holott havi 1334 forint járadék illette volna. Ezért 16 860 forint túlfizetés visszafizetését rendelte el akként, hogy azt havi 800 forintos részletekben be kell számítani a felperes jövőbeni járadékába. A felperes emiatt munkaügyi vitát kezdeményezett. Kérelmének az alperes munkaügyi döntőbizottsága részben helyt adott, és a megtérítendő túlfizetés összegét 7584 forintra leszállította. A felperes a határozat ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és a túlfizetés visszafizetése alóli teljes mentesítését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy a már levont összeget 15 napon belül fizesse vissza a felperesnek. Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett. A felperes igényelte az 1984. október l-jétől kezdődően a vájári munkakörben elérhető és jelenleg elért keresete közötti különbözetet kártérítés címén. Az alperes a munkaügyi bíróság ítéletének a megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását kérte. A megyei bíróság a részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének az 1983. október 1. napjától 1984. szeptember 30. napjáig terjedő időszakra vonatkozó rendelkezését azzal hagyta helyben, hogy az alperes a felperest megillető kártérítésből visszatartott összegeket köteles 15 nap alatt a felperesnek kifizetni. Ezt meghaladóan az 1984. október 1-tŐl kezdődő időre nézve a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A munkaügyi bíróság az 1985. október 10-én tartott tárgyaláson kioktatta a felperest, hogy a foglalkozási megbetegedésből eredő káráért az a munkáltató felel, ahol a megbetegedés keletkezett, tehát az O. É. Á. Vállalat. A felperes a kioktatást - azt, hogy a kártérítési igényét korábbi munkáltatójától kell igényelnie - tudomásul vette, és a per megszüntetését kérte, a kérelmet is rögzítő tárgyalási jegyzőkönyv-másolatnak volt munkáltatója részére való megküldése mellett. Az alperes a per megszüntetéséhez hozzájárult, ezért a munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette. A peres felek a fellebbezés jogáról lemondtak, így a végzés jogerőre emelkedett. 202