Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

res a kártérítés alóli mentesítését kérte. Azt állította, hogy a hiányként szereplő leltári tárgyak egy része megvan, másik részét pedig az üdülőbe beutaltak vitték el. Az alperes szövetkezet döntőbizottsága az 1985. július 31-én hozott határozatában a kérelemnek részben helyt adott, és csak 424 forint megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította, hogy a leltárhiányként szereplő egyes fogyóeszközök már érték nélküliek, egyes tárgyak pedig a leltározáskor is megvoltak. A döntőbizottság a határozatának indokolásában utalt arra, hogy a felperes „megbízatása" közös megegyezéssel megszűnt. A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A kártérítés alóli teljes mentesítését, a munkaviszonya helyreállítását, elmaradt munkabére megfizetését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította a felperesnek az Mt. 58.§-ának (1) bekezdésén alapuló megőrzési felelősségét a döntőbizottság határozatában kimutatott hiány tekintetében, továbbá azt, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt, mivel az értesítés másolatát aláírta, valamint azt, hogy a felperes a munkaszerződés szerinti munkabérét megkapta. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 58. §-ának (1) bekezdése alapján a dolgozó az elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokért akkor tartozik - vétkesség nélküli - felelősséggel, ha azokat állandóan Őrizetében tartja, kizárólagosan használja vagy kezeli. Mentesül a felelősség alól az elháríthatatlan külső ok okozta hiány esetén kívül akkor is, ha a felsorolt feltételek valamelyike hiányzik. A felperes a perben azt állította, hogy a leltári tárgyakat az üdülőbe beutalt személyek használtak, s azok nem voltak az ő állandó Őrizetében. A munkaügyi bíróság azonban ennek a jelentős körülménynek a vizsgálatát elmulasztotta, s ezért nem lehetett abban a helyzetben, hogy a felperesnek az Mt. 58. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségét megállapítsa. (M. törv. I. 10 127j1986. sz., BH 1986/12. szám 521.) c) Leltárhiányért való felelősség 177. Ha a leltárfelvétel során kimutatott hiány egy részét ismert ok idézte elő, a kimutatott teljes összegből le kell vonni az ismert okból előállott hiány összegét. A különbözetre a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség szabályait kell alkalmazni. Ha a büntetőügyben hozott jogerős határozat szerint a hiány egy részét bűncselekmény idézte elő, annak elbírálásánál, hogy az ezt meghaladó hiány leltárhiány-e, nem lehet egyedül a büntetőügy adataira támaszkodni. Ilyen esetben a leltárhiány fennállását és annak összegét a munkaügyi vita eldöntésére hivatott szervnek gondos körültekintéssel, a legmeszebbmenő egyediesítéssel, az adott eset sajátos körülményeinek felderítésével kell megállapítania. (Az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 36. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988. 57. o.) 178. A munkaügyi vitát eldöntő szerv előtt a dolgozó a leltár helyességét akkor is vitássá leheti, ha az erre vonatkozó jogszabályokban előírt egyeztetés megtörtént, és annak során a leltáreredmény helyességét nem kifogásolta. (MK 37. számú állásfoglalás. Lásd MEH 1988. 58. o.) 179. A különböző időben felvett leltárak között a többlet a hiánnyal, illetve a hiánya többlettel, továbbá - az egyszerűsített jövedelemérdekeltségű üzletek kivételével - az áruhiány, illetve -többlet a göngyöleghiánnyal, illetve -többlettel nem egyenlíthető ki 188