Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresettel élt a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a felperessel szemben az 1985. évi nyereségrészesedés 10%-ának megvonását rendelte el fegyelmi büntetésként, ítélete indokolásában megállapította, hogy S. S. üzemvezető észlelte a felperes ittasságát, a munkából azonban nem állította ki, csupán arról győződött meg, hogy nem szenvedett-e balesetet, és hagyta tovább dolgozni. Nem csupán a felperes, hanem ő is emelkedettebb hangnemben beszélt a kelleténél, és az így kialakult vitát zárta le a felperes azzal, hogy rácsapta az ajtót. Ezért az alperes túlzott mértékű büntetést alkalmazott a felperessel szemben, különös tekintettel arra, hogy ezt megelőzően egyetlen alkalommal sem került sor fegyelmi büntetés kiszabására vétkes kötelezettségszegése miatt. Enyhébb fegyelmi büntetés is alkalmas arra, hogy a felperest a hasonló cselekményektől visszatartsa. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Egyértelmű peradat, hogy a felperes a terhére rótt vétkes kötelezettségszegést elkövette, ugyanis maga is beismerte, hogy ebéd után alkoholt fogyasztott, alkoholos állapotban jelent meg a munkahelyén. S. S. műhely főnök 14 órakor ment a műhelyen végig, ekkor a felperest már ittas állapotban találta oly mértékben, hogy alkalmatlan volt munkavégzésre. Ezt követően fél óra elteltével a felperes ment utána az irodába, ahol emeltebb hangnemben felelősségre vonta a felperest magatartása miatt. Elismerte, hogy ő is emeltebb hangnemben beszélt, aminek következményeként a felperes rávágta az ajtót. Ezt megelőzően három esetben került sor a felperes figyelmeztetésére ittasság miatt. A munkaügyi bíróság az eljárás során feltárt tényállás alapján téves következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel - az enyhítő körülmények figyelembevételével - az évvégi részesedés 10%-ának megvonása fegyelmi büntetés áll arányban. Az állandó és következetes ítélkezési gyakorlat szerint általában nincs helye a fegyelmi büntetés enyhítésének, ha a dolgozó munkaköri kötelezettségét a munkahelyén vagy azon kívül, de munkaidő alatt történő italozással szegi meg, vagy szeszes ital hatása alatt végez munkát. Nem kerülhet sor a büntetés enyhítésére, ha a dolgozó munkaidő alatti italozása miatt már korábban figyelmeztetésben részesült. Ahhoz, hogy a kiszabott büntetés a kellő nevelő és visszatartó hatást elérje, az adott kötelezettségszegésnek a munkáltatónál jelentkező súlyát kell értékelni. Az 1985. évre járó, de még ki nem fizetett nyereségrészesedés 50%-ának megvonása fegyelmi büntetés a felperes vétkes kötelezettségszegésével arányban áll. E büntetés kiszabásakor az alperes értékelte a felperes javára és terhére figyelembe vehető körülményeket. Az adott esetben a felperes által betöltött munkakör veszélyes jellegére is tekintettel sem az egyéni, sem az általános nevelési célok nem teszik indokolttá a fegyelmi büntetés enyhítését, ellenkezőleg, a hasonló cselekmények elkövetésétől való visszatartást kizárólag az alperes által kiszabott büntetés hatályban tartása segíti elo. (M. törv. I. 10 306/1986. sz., BH 1987/8. szám 331.) 156. A munka megtagadásáért a legsúlyosabb fegyelmi büntetés szabható ki (Mt. 55. §). Az I. és II. rendű felperes halmészáros, a III. rendű felperes halfeldolgozó munkakörben dolgozott az alperesnél. Munkaidejük éves szinten heti 44 óra volt. Heti ötnapos munkarendben dolgoztak, de a heti pihenőnapjukon és a szabad szombaton is berendelhetők voltak munkavégzésre. A 31, illetve 29 forint besorolási bérük alapján 173