Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

mérsékelte, mert nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes N. B. felügyelőt megütötte volna. A felperes a döntőbizottság határozata ellen - annak megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a fegyelmi büntetés enyhítése még az esetben sem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával, ha nem is nyert bizonyítást, hogy az alperes a felügyelőt megütötte volna. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes fegyelmi büntetését egy hónapi időtartamra külszíni villanyszerelő munkakörben változatlan alapbérrel áthelyezés fegyelmi büntetésben tartotta fenn. Az ítélet indokolása szerint a munkafegyelem megtartása minden dolgozó alapvető kötelezettsége, és nem vitás, hogy az alperes az igazolási kötelezettsége megtagadásával fegyelmi vétséget követett el. A tettlegesség ténye nem nyert bizonyítást, és bár nem szállt ki a bányából, a körletét jóval idő előtt hagyta el. E fegyelmi vétséggel az egyhavi időtartamú áthelyezés fegyelmi büntetés áll arányban. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy munkakörletét idő előtt elhagyta, és igazolási kötelezettségét durván megtagadta. Tévedett viszont, amikor a fegyelmi büntetést mérsékelte. Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás során fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. Ebből következik, hogy az elkövetett fegyelmi vétség és a kiszabott fegyelmi büntetés arányosságának vizsgálatánál az ügy összes körülményét mérlegelni kell. Értékelni kell ennek megfelelően az adott kötelezettségszegésnek a munkáltatónál jelentkező súlyát, a dolgozó korábbi magatartását, a cselekmény társadalomra veszélyességét. Ennek során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bányában végzett munka fokozott veszéllyel jár, és a dolgozók egymásra utaltsága mellett a munkafegyelem pontos megtartásával végezhető biztonságosan. A villanyszerelő beosztású alperes mintegy félórával korábban hagyta el a munkakörletét, mely idő alatt előfordulhatott volna az elektromos berendezések olyan meghibásodása, amelyet csak Ő képes elhárítani, és az esetleges veszélyhelyzetet kiküszöbölni. Jóval idő előtt történt távozásával egy esetleges és súlyos veszélyhelyzetnek tette ki a folyamatos munkát végző bányásztársait. Igazoltatása elől feltűnően durva módon viselkedve tért ki, és e magatartásának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy más alkalommal sem volt hajlandó magát igazolni. Ennek folytán a fegyelmi vétsége olyan súlyú, hogy azzal a fegyelmi jogkör gyakorlója által kiszabott fegyelmi büntetés áll arányban, attól várható el a kívánt nevelő cél elérése az alperessel szemben. Ezért a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatja, és az alperes kérelmét elutasítja. (M. törv. I. 10 056/1986. sz., BH 1986/11. szám 478.) 152. Tűz- és robbanásveszélyes vegyi anyagokkal dolgozó üzemben ittas állapotban történő munkavégzés olyan súlyos fegyelmi vétség, amely alapul szolgál a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabására (Mt. 55. §). A felperes 28 éve dolgozik az alperes vállalatnál, jelenlegi beosztása raktári anyagkiadó, 21 éve munkásőr. TBV megbetegedése miatt 1985 decemberétől két hétig gyógyintézetben volt, gyógykezelését követően táppénzes állományba került. A fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi határozatával áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert 1984. november 12-én ittas állapotban dolgozott. 168