Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A R. 15.§-a értelmében az ezeken a helyeken elszállásolt személyekre még az ideiglenes lakcímbejelentés szabályai is vonatkoznak. Az említett jogszabályok rendelkezéseiből kitűnően fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a vendégek - akár külföldiekről, akár magyarokról van szó - tartózkodási helye ismeretes legyen. Az a személy, aki ennek nem tesz eleget, tehát a lakónyilvántartó könyv vezetésére vonatkozó kötelezettségét megszegi, szabálysértést követ el [17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 3. §-a]. A vendégek személyazonosítására szolgál a személyi igazolvány, az útlevél és a vendégkönyv, a nyilvántartó könyv pedig a tartózkodási helyük megjelölésére. Társadalmi érdek, hogy az ország területén tartózkodó minden személy azonosítható, megtalálható legyen, akár pl. baleset vagy esetleges bűncselekmény elkövetésekor. Az azonosításnak a vendéglátó tevékenység gyakorlása során fokozottabb jelentősége van, mert a vendéglátó felelős a vendég testi épségéért, az általa esetleg okozott kárért, az elszállásolt vendég pedig az igénybe vett szolgáltatások anyagi ellenértékéért. Megfelelő nyilvántartásba vétel hiánya miatt a megfelelő jogok gyakorlása és igények érvényesítése megnehezül, adott esetben lehetetlenné válik. Ez történt a jelen esetben is. Az 1984. október 20-ról 21-ére virradó éjszaka folyamán a felperes által fogadott külföldi vendégek a szállodai vendégek közé vegyültek, illetőleg két külföldi állampolgár az étterem előtt álló magyar állampolgár tulajdonát képező Mercedes típusú gépkocsi antennáját és külső visszapillantó-tükrét letörte. A rongálás miatt a vendégek között veszekedés tört ki. A helyszínre érkező rendőrök a két külföldi állampolgár személyazonosságát nem tudták megállapítani. Nem volt vitás a perben, hogy a felperesnek mint az alperes megbízottjának elsőrendű munkaköri kötelezettségei közé tartozott, hogy a szállodába érkezett vendégek nevét a megfelelő nyilvántartó könyvbe bejegyezze, és azt követően Őket elhelyezze. A felperes ezt a nyilvántartási kötelezettségét szegte meg, és ezzel nemcsak szabálysértést, hanem fegyelmi vétséget is elkövetett. Ez a már kifejtettek miatt a társadalomra is olyan súlyos kihatású cselekmény, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban, annál inkább, mert az előző nevelő célzatú figyelmeztetése a kellő hatást nem érte el. (M. törv. II. 10 265/1985. sz., BH 1986/6. szám 253.) 150. Társadalmi tulajdon megkárosításával elkövetett fegyelmi vétséggel az elbocsátás fegyelmi büntetés arányban van (Mt. 55. §). A felperes 1984. máriusc 12-től eladóként, 1984 augusztustól megbízott üzletvezető-helyettesként dolgozott az alperes üzletében. Az alperes üzletág-igazgatója mint a fegyelmi jogkör gyakorlója az 1985. január 28-án hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi eljárás anyaga alapján tényként állapította meg, hogy a felperes 1979-től ismerte F. J. magánkereskedőt, aki 1985. január 18-án a déli órákban felhívta őt telefonon, és kért 50 db zárjégoldót, 20 liter fagyálló folyadékot, 25 db jégoldót, 25 db páramentesítőt és 20 db akkuvitot. Ezeket az árukat a felperes az üzlet tanulójával együtt összeállította, és a tanulóval - térítés nélkül - elküldte F. J. üzletébe. Az áru ellenértékét - 4105 forintot - a felperes 1985. január 24-én fizette be a pénztárba. E cselekmény kapcsán azt rótta a felperes terhére, hogy térítés nélkül árukivitellel megsértette az ügyviteli előírásokat, és mint üzletvezető rendkívül demoralizáló magatartást tanúsított. A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a fegyelmi bün166