Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A fegyelmi jogkör gyakorlója ezúton szerzett tudomást az alperes ittasságának mértékéről, a cselekmény társadalmi veszélyességéről. Az alperes - amellett, hogy beosztottjai italozását is eltűrte - a vízibusz ittas vezetésével súlyosan veszélyeztette a rábízott utasok életét, a gondjaira bízott - nagyértékű társadalmi tulajdont képező vízibusz épségét és nem utolsósorban a víziközlekedés rendjét. Mindebből következik - figyelemmel a következetes ítélkezési gyakorlatra hogy a legsúlyosabb fegyelmi vétséget követte el, mellyel csak az azonnali hatályú elbocsátás fegyelmi büntetés áll arányban. A felperes a büntetőeljárás jogerős befejezésétől számított egy hónapon belül a fegyelmi határozatát meghozta. Erre az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése lehetőséget nyújt. A felperes tehát a fegyelmi eljárás lefolytatásával nem késlekedett, és az idő múlását nem lehet akként értékelni ilyen súlyú fegyelmi vétség tekintetében, hogy a fegyelmi büntetés már retorzió jellegű. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (M. törv. I. 10 245! 1984. sz.9 BH1985/4. szám 165.) 144. A kellő alappal kirótt fegyelmi büntetést a munkaügyi bíróság nem enyhítheti [Mt.56.§ (1) bek.]. A felperes 1974-tol dolgozik az alperesnél, 1978-tól termelési főosztályvezető. 1984. január 24-én belföldi hivatalos kiküldetésben volt a tulajdonát képező személygépkocsival, és eközben - saját hibájából - a közúton karambolozott. Az Állam Biztosító fiókja értesítette az alperest, hogy a felperes személygépkocsijára nem rendelkezik érvényes casco-biztosítással. Az ezt követően lefolytatott vizsgálat során a fegyelmi jogkör gyakorlója megállapította, hogy a felperes 1981. szeptember 22-től 1984. január 24-ig tíz esetben vett részt saját személygépkocsijával hivatalos kiküldetésen. Casco-biztosítással nem rendelkezett, az útirendelvény megfelelő rovatában azonban fiktív casco kötvényszámot tüntetett fel. A jelzett időszakban 934 km-t tett meg, és ennek alapján az elszámoláskor összesen 3440 forintot vett fel. Mindezekre tekintettel a fegyelmi jogkör gyakorlója a felperest fegyelmi határozatával határozatlan időtartamra alacsonyabb munkakörbe helyezte át. Az áthelyezés változatlan alapbérrel, üzemvezető beosztásba szólt. A fegyelmi határozat rendelkező része azt is tartalmazta, hogy a kollektív szerződés értelmében az áthelyezés fegyelmi büntetés a részesedési alapból a folyó évre járó év végi juttatás 50%-os csökkentésével is együtt jár. A fegyelmi jogkör gyakorlója enyhítő körülményként vette figyelembe a felperesőszinte megbánó magatartását, tartós, jó gazdasági és társadalmi munkáját, valamint a büntetőeljárás várható eredményét. Ugyanakkor súlyosító körülményként értékelte, hogy cselekménye nem egyeztethető össze vezető beosztásával, mert a feletteseit tartósan és szándékosan tévedésben tartotta, a casco-biztosítás mellőzésével pedig bizonyos mértékig jogtalan haszonra is szert tett. Súlyosítóként értékelte azt is, hogy a felperes 1979 augusztusában a társadalmi tulajdont sértő fegyelmi vétsége miatt már kapott fegyelmi büntetést. A felperes kérelme folytán eljárt munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmei, és a fegyelmi határozatot hatályában fenntartotta. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte a döntőbizottsági határozat megváltoztatását és a fegyelmi büntetés enyhítését. Előadta, hogy a saját személygépkocsiját mindig a vállalat érdekében vette igénybe, a haszonszerzés gondolata nem vezette, az alperes soha nem ellenőrizte a casco-kötvények meglétét. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a fegyelmi határozatban megállapított áthelyezés fegyelmi bünte156