Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

hogy a dolgozó napi pihenőideje felett nem rendelkezhetnek, és hogy mi idézte elő a felperes agresszív magatartását. Enyhítő körülményként értékelte a felperes kilenc éves munkaviszonyát és különösen azt, hogy az alatt az idő alatt nem merült fel kifogás a munkája ellen. Az áthelyezés eléri a kellő nevelő hatást, mert a nemzetközi járaton fuvarfeladatot teljesítő gépkocsivezetők körében a legsúlyosabb fegyelmi büntetés a garázsszolgálat. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette, viszont a bizonyítékok értékelésénél okszerűtlenül mérsékelte a fegyelmi büntetést. A felperes gépkocsivezető részt vesz a nemzetközi fuvarozásban. Miután a közúti közlekedés biztonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek, a gépkocsivezetők az élet- és vagyonbiztonság szempontjából fokozott felelősséggel tartoznak. Erre figyelemmel különös jelentőségűvé válnak e dolgozók vonatkozásában az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelettel megállapított KRESZ 4.§-a (1) bekezdésének a járművezetés személyi feltételeivel kapcsolatos rendelkezései. E jogszabály szerint járművet az vezethet, aki a) a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik, és a jármű vezetésétől eltiltva nincs, b) a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. Közlekedésbiztonsági szempontból tehát alapvető fontosságú, hogy járműveket csak alkoholmentes állapotban lehet vezetni. Lényegében erre alapítottan rendelkezett az alperes az említett utasításban arról, hogy a gépjárművezetők járati úton még pihenőidőben sem fogyaszthatnak alkoholt. Ez - a munkaügyi bíróság álláspontjával ellentétben - nem a pihenőidő feletti rendelkezést jelenti, hanem azt az elvárást, hogy a gépkocsivezető bármilyen esemény bekövetkezése esetén vezetésre képes állapotban legyen. Ez a munkáltatói igény jogszerű, összhangban van a KRESZ már idézett rendelkezésével is. Ami a felperes agresszív magatartását illeti, a következőket kell kiemelni: P. S. és Ö. F. forgalmi ellenőrök által készített ellenőrzési jelentés szerint 1983. október 28-án 6.30 órakor ellenőrizték a törökországi parkolóból kiinduló négy gépkocsivezetőt, és alkoholszondás vizsgálatot is végeztek. Három gépkocsivezető szondavizsgálata negatív volt, de az indulásra készenálló felperesé nem. Az első szonda elszíneződött, és ekkor kérték, végezzen szájöblítést, étkezzen, mert megismétlik a vizsgálatot. A felperes elment a gépkocsijához, és amikor visszajött, a vizsgálatot kétszer megismételték. A szonda minden alkalommal elszíneződött. Az ellenőrök eljárása, magatartása nem az ittasság mindenáron való bizonyítására irányult, ahogy azt a felperes állította, hanem a közbeiktatott étkezéssel, szájöblítéssel lehetőséget adott a negatív eredmény elérésére. Ezt a szondázási módot semmiféleképpen sem lehet az alperes terhére, illetve a felperes javára enyhítőként értékelni. (M. törv. II. 10 248/1984. sz.,BH 1985/4. sz. 164.) 143. A vízijármű ittas vezetésével elkövetett fegyelmi vétség társadalmi veszélyessége olyan nagyfokú, hogy indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása [Mt. 56. § (3) bek.]. Az alperes 1969 óta a felperes alkalmazásában áll. 1983. szeptember 25-én a „P." nevű vízibusszal a B.-E.-B. járaton teljesített szolgálatot mint hajóvezető. Beosztottja volt S. L. hajógépész és L. J. matróz. A vízibusz E.-ből 15 óra 30 perckor indult vissza 154