Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
szakértőnek a nyomozati szakban tett szakvéleménye szerint viszont a felperes tulajdonát képező használati tárgyakon vegyi tolvajcsapada anyagától származó szennyeződés nem volt. A felperes ellen az ügyészség által hozott határozat lényege szerint a lefoglalt tárgyakon vegyi tolvajcsapda anyagától származó szennyeződés nem volt, „ugyanakkor megállapítást nyert, hogy L. J. Glycosept toroköblítőt használ, amely az UV fényben szintén lumineszkál ... a véletlenek egybeesése folytán ugyanolyan színű fény jelent meg az UV lámpa fényénél, mint amelyet a vegyi szennyeződésnek kellett produkálnia." Tény tehát, hogy a felperes nem volt gyanúsítható a fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetésével, és nála egyértelműen kizárták a bűnüldöző szervek határozatai a tolvajcsapda nyomait. Erre figyelemmel az alperesnek nem bizonyítékok hiányára hivatkozással kellett volna megszüntetnie a fegyelmi eljárást, hanem a fegyelmi vétség hiánya miatt. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha az alperes megszüntető határozatának indokolását megváltoztatja, és ezáltal mentesíti a felperest az elkövetés gyanúja alól. A felperesnek erre megalapozott igénye volt. Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság az Mt. V. 75.§-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót legfeljebb egy hónapra állásából fel lehet függeszteni, ha a jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a kötelezettségszegés súlyára és jellegére tekintettel a munkafegyelem fenntartása a munkahelytől való távoltartását indokolja. Továbbá az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a dolgozó - indokolt esetben - munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát. A jogszabály előírása szerint az átmeneti jellegű más munka elrendelésének két együttes feltétele van: annak elrendelése a munkáltató részéről megfelelően és kellően indokolt legyen, továbbá a dolgozóra ne jelentsen aránytalan sérelmet. Az Mt. V. 75. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a fegyelmi felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn, azonnal meg kell szüntetni. A megyei rendőr-főkapitányság az ismeretlen tettes ellen indult nyomozást az 1985. március 28-án hozott hahározatával megszüntette. Ezt követően az alperestől az lett volna elvárható, hogy a felperes ellen hozott intézkedéseit hatály talanítja, és visszahelyezi eredeti munkakörébe. Az eljárás során a munkáltató nem tudta bizonyítani a kirendeléshez szükséges indokolt eset meglétét, csupán arra hivatkozott, hogy a kirendelésre az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály lehetőséget adott. A perben sem bizonyosodott be, hogy a munkáltató érdekében elengedhetetlenül szükséges volt ebben az időszakban az, hogy a felperes a pedagógiai munkája helyett újságkivágásokat gyűjtsön. A kirendelés „indokolt esete" tehát szóba sem jöhet. Az aránytalan sérelem meglétének hiányát is tévesen állapította meg a munkaügyi bíróság. Tény ugyanis, hogy a felperes 31 évig tanított tanári munkakörben az alperesnél. A kirendelés időtartama alatt a IV. osztály végzős hallgatóit kellett volna érettségire felkészítenie. A más munkával alaptalanul történt megbízása - figyelemmel a munkaköréből és hivatásából adódó jogaira és kötelezettségeire - azért volt sérelmes a számára, mert ez munkatársaiban és tanítványaiban egyértelműen olyan gondolatokat kelthetett, hogy indokolt a munkahelyétől való távoltartása. A bűncselekmény és a fegyelmi vétség elkövetésének a gyanúja ezzel a munkáltatói intézkedéssel továbbra is fennmaradt vele szemben. Ez pedig kimeríti az aránytalan sérelem fogalmát. (M. törv. II. 10 215/1986. sz., BH 1987/6. szám 222.) 140