Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

tette, ez az ülés jegyzőkönyvéből több helyen - a tanács tagjainak hozzászólásából és magából az igazgatótanács alakszerű határozatából is - kitűnik. Az igazgatótanács a fegyelmi bizottság határozati formában előterjesztett javaslatát megvitatta és azt elfogadta. Ezért azt, a szavazást követően, ténylegesen a testület által hozott határozatnak kell tekinteni. Abból, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt határozatban a fegyelmi bizottság előterjesztését „jóváhagyja" szóhasználat szerepel, és a jegyzőkönyv nem tartalmazza a határozat teljes szövegét, csupán utal a javaslatra, nem vonható le olyan következtetés, hogy a határozatokat nem a testület, hanem egyszemélyben az igazgatótanács elnöke hozta. Az a tény, hogy a határozatok 1983. május 3l-e dátummal kerültek kiadásra, a testületi döntés megtörténtét nem erőtlenííi meg. A felperes a határozatokat ugyanis csak június 3-a után, tehát az igazgatótanács ülését követően kapta kézhez. Ezt megelőzően a felperessel való közlés hiányában az igazgatótanács elnöke által már korábban kiadott hatályos határozatokról nem lehet szó. Ezt támasztja alá a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 3.§-a is. A kifejtettekre figyelemmel a felperes keresetét a munkaügyi bíróságnak a fegyelmi felelősség fennállása szempontjából és érdemben kellett volna tárgyalnia. (M. törv. II. 10 213/1984. sz., BH 1985/2. szám 80.) 121. A vállalat igazgatóhelyettese felett a fegyelmi jogkört az igazgató gyakorolja, a felügyeletet gyakorló szerv azonban e jog gyakorlását magához vonhatja [Mt. V. 91. § (1) bek., 93. §]. A felperes 1967. február 17-től dolgozott az alperes jogelődjénél. 1982. október 11-től megbízott főkönyvelő, 1983. január 1-jétŐl gazdasági igazgatóhelyettes volt. Az alperes kisvállalatot Z. Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága alapította, felügyeleti szerveként a tanács termelésellátás felügyeleti osztályát jelölte ki. A felperes ellen az említett osztály vezetője mint fegyelmi jogkört gyakorló fegyelmi eljárást rendelt el az 1984. február l-jén kelt intézkedésével. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes ellen a városi ügyészség vádiratot nyújtott be árdrágítás, csalás és más bűntettek és vétségek elkövetésének alapos gyanúja miatt. A vádirat szerint a terhére rótt cselekményeket a munkakörének ellátása során követte el. A felperes a fegyelmi eljárás keretében 1984. február 3-án történt meghallgatása alkalmával vitatta a vele szemben eljáró osztályvezető fegyelmi jogkörét. Kérte, hogy a fegyelmi eljárást ellene az arra illetékes vállalati igazgató folytassa le. A felperes kérelmét nem teljesítették, mivel egyidejűleg a vállalat igazgatójával szemben is fegyelmi eljárás folyt, és ellene is vádat emelt az ügyészség, de a fegyelmi eljárást a fegyelmi jogkör gyakorlója a jogerős büntető ítélet meghozataláig felfüggesztette. A bíróság az ítéletével a felperest mint felbújtót bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett árdrágítás, csalás és többrendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, valamint többrendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás vétségében, és őt megbüntette. A büntető ítéletre figyelemmel a fegyelmi jogkör gyakorlója - a fegyelmi bizottság egyetértésével - 1984. április 2-án a felperest fegyelmi elbocsátás büntetéssel sújtotta. A felperes a fegyelmi határozat ellen kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben előadta, hogy őt az első felfüggesztése időtartamának lejárta után munkába kellett volna állítani, és a fegyelmi eljárást az arra illetékes vállalati igazgató hatáskörébe kellett volna utalni. Sérelmezte, hogy a fegyelmi büntetést a még nem jogerős bírói ítéletben megállapított cselekmények elkövetésére alapozták. Előadta, hogy új munkaviszonyt létesített, ezért a munkakönyvét az alperestől kikérte, de azt 1984. április 10-i kelettel „kilépett" bejegyzéssel adták ki részére. Kérte ennek a bejegyzésnek a módosítását. 133