Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

116. A munkáltató a honvédelmi oktatásban való részvétele miatt kiesett munkaidejére köteles a dolgozónak az átlagkeresetét megfizetni, ha az oktatás a munkáltató hozzájárulásával történt munkaidőn belül. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha az oktatást végző szerv a munkáltatót tájékoztatta a dolgozó honvédelmi oktatásban való részvételéről, és ezt a munkáltató tudomásul vette [1976. évi I. tv. 49. § (1) bek., 6/1976. (III. 31.) MTr. 13. §, 86. § (1) bek. c) pont, 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rend. 7. § (1) bek.]. Az alperes 1985. október l-jétől áll a felperes alkalmazásában, erősáramú berendezést szerelő munkakörben. Az alperes sorköteles. 1986. február 3-ától az MHSZ szervezésében a sorkötelesek részére tartott gépjárművezetői tanfolyamon vett részt. Az MHSZ megyei Vezetőség Gépjárművezetőképző Iskolája tájékoztatta a felperest, hogy az alperest - a bevonulása előtti képzése érdekében - a megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnoksággal együttesen kialakított döntése alapján gépjárművezetői tanfolyamra vonták be. A foglalkozások idejére a dolgozó részére olyan beosztás biztosítását kérte, hogy azokon részt tudjon venni. Jelezte, hogy a kiesett munkaidőre a dolgozót átlagkereset illeti meg. A felperes a megkeresésre nem adott választ, mert a foglalkozások időpontja munkaidőn kívül esett. Az alperes a munkaidőn kívüli foglalkozásokon részt vett. Az MHSZ Gépjárművezetőképző Iskolája az 1986. április 25-én kelt újabb levelében ismételten megkereste a felperest, és kérte, hogy az alperest 1986. május 3-tól 9-ig az egésznapos foglalkozások tartamára mentesítse a munkavégzés alól, és biztosítson részére hat munkanap rendkívüli szabadságot. A felperes az évi rendes szabadság terhére engedélyezte az összevont oktatásban való részvételt, és hat nap szabadságot írt ki az alperes részére. Az alperes részt vett a kötelező oktatáson, majd a kiesett átlagkereset megtérítése, illetve a hat nap évi rendes szabadsága természetben történő kiadása iránt kérelmet terjesztett elő a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával kötelezte a felperest az alperes által az 1986. május 3-a és 9-e között kivett fizetett szabadság - későbbi időpontban - természetben történő kiadására. Határozatát azzal indokolta, hogy az alperest az MHSZ kikérése alapján a hat nap rendkívüli szabadság megilleti. Az e határozat megváltoztatása iránti keresetet a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása szerint az MHSZ a felperest kellő időben és megfelelően tájékoztatta az alperes tanfolyamon való részvételi kötelezettségéről. A munkaidő-kedvezmény és a rendkívüli szabadság biztosítása a vállalat igazgatójának mérlegelési jogkörébe tartozik. Az Mt. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogokat azonban rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az Mt. 43. §-ának (1) bekezdése szerinti kérelemre közérdekű okból rendkívüli szabadság engedélyezhető. A felperes kellő alap nélkül hivatkozott arra, hogy nem érdeke a tanfolyamon való részvétel támogatása, s az ilyen célú távollét csak a dolgozó évi rendes szabadsága terhére történhet. Az alperes évi rendes szabadságának csökkentése rendeltetésellenes joggyakorlás. Ezért a felperes keresete alaptalan. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt óvásban kifejtett álláspont szerint a felperes nem volt köteles a tanfolyami beiskolázáshoz való hozzájárulásra és e hozzájárulás megtagadása rendeltetésellenes joggyakorlásnak sem minősíthető. Ezért a munkáltató sem a szabadság természetben való kiadására, sem az átlagkereset megtérítésére nem kötelezhető. A Legfelsőbb Bíróság a határozatával a törvényességi óvást elutasította. A határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes megbízottja 1986. április 29-én - a második megkeresésnél - a kikérő lapra azt vezette rá, 127