Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

h) Saját gépkocsi használata 109. A munkaviszony megszűnésével a dolgozó saját gépjármüve használatáért járó díjra való jogosultsága minden külön kikötés nélkül vagy az e tárgyban kötött szerződés felmondás nélkül megszűnik [33/1951. (I. 31.) MT r.J. A felperes 1983. február 1-jétŐl dolgozott az alperesnél villanyszerelő-művezetői munkakörben. Ugyanekkor a munkáltatójával írásbeli megállapodást kötöttek a saját tulajdonát képező személygépkocsi használata után átalány térítés megfizetésére. E megállapotás szerint az alperes havi 500 km és km-enként 3,80 forint alapulvételével havonta 1900 forint átalány térítést fizet a felperesnek. A megállapodás 4. pontja alapján csökkenti, illetve nem fizeti a vállalat a gépkocsihasználati díjat abban az esetben, ha a dolgozót betegség, katonai szolgálat vagy más akadályoztatás, illetve a gépkocsi üzemképtelensége egyfolytában 10 munkanapot meghaladó mértékben gátolja a gépkocsi használatában. A megállapodás 10. pontja szerint a megállapodásban foglalt kötelezettségek teljesítéséről a saját gépkocsit használó dolgozó - vezetőjének ellenjegyzése mellett minden hónapban írásban nyilatkozni tartozik. A 12. pont szerint a megállapodás az 1983. évre szól, hatálya az év végével automatikusan megszűnik, mindkét részről év közben is felmondható. A felmondási idő két hét. A felperes az alperesnél fennálló munkaviszonyát 1983. április 26-án felmondta, munkakörét 1983. május 2-án jegyzőkönyvileg átadta utódjának, Gy. G. villanyszerelő brigád vezetőnek, aki a villanyszerelési, művezetői teendőket ettől kezdődően ellátta. A felperes felmondási ideje 1983. június 21-én járt le. Az alperes igazgatója 1983. május 3-án kelt válaszában a felmondást elfogadta, és felszólította a felperest, hogy május 31-ig rendezze a munkaköri átadást, amennyiben ez megtörténik, úgy munkakönyvét már május 30-ával kiadja. Minthogy a felmondási ideje június 21-én járt le, az igazgató rendelkezett a 21 napra járó munkabér kifizetéséről és a felperes további munkájára nem tartott igényt. A felperes kérelemmel fordult az alperes igazgatójához az 1983. június 21-ig terjedő időre gépkocsihasználati díj kifizetése iránt, melytől az alperes elzárkózott. A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz e tárgyban benyújtott kérelmét elutasították. Ezt követően a felperes kereseti kérelemmel fordult a munkaügyi bírósághoz. Állította, hogy május 2-át követően is rendszeresen kijárt a telephelyekre, használta a gépkocsiját, míg június hónapban ugyan már nem járt ki, a felmondási idő azonban a megállapodás szerint két hét lett volna, ezért erre az időre is jogosult a gépkocsihasználati díjra. A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 1900 forint május havi és 950 forint június hó 21-ig terjedő, összesen 2850 forint gépkocsihasználati átalány megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes munkaköre átadása ellenére 1983. május 2-át követően is kijárt a munkahelyére, ezt az alperes tőle el is várta. Ezért a felperest a gépkocsihasználati átalány megilleti, annál is inkább, mert az erre vonatkozó megállapodást nem mondták fel. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint téves az az alperesi érvelés, hogy a munkaviszony felmondása egyidejűleg a saját személygépkocsi használatára vonatkozó megállapodás felmondásának is minősül. Az egyik szerződés (munkaszerződés) felmondása külön ez irányú megállapodás hiányában nincs kihatással az attól teljesen független másik szerződésre. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A legutoljára a 2/1982. (XI. 1.) ME rendelettel és azt megelőzően is többször módosított 33/1951. (I. 31.) MT rendelet egyértelműen csak a munkaviszony kereté121