Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

rósághoz benyújtott keresetükben. Előadták, hogy részükre korábban ún. éjszakai műszakpótlékot fizetett az alperes, amit később indokolás nélkül megvont tőlük. Sérelmezték, hogy a munkaügyi döntőbizottság annak vizsgálata nélkül utasította el a kérelmüket, hogy milyen jogcímen fizeti az alperes a műszakpótlékot. A döntőbizottság csak az alperes nyilatkozatára alapította a határozatát. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperesek keresetét. ítélete indokolása szerint a felpereseknek a 2 óra 30 perckor kezdődő műszak után azért nem jár műszakpótlék, mert a munkaidő nagyobb része délelőttre esik, a délutáni műszak után pedig megkapják a műszakpótlékot. Döntését a 30/1978. (VI. 10.) MT rendelettel módosított 15/1977. (V. 22.) MT rendeletre alapította. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A bíróság feladata - a Pp. 3. §-ában foglaltak szerint -, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. Ebből a célból a szükséges bizonyítást hivatalból is el kell rendelnie. Ebben a perben viszont a munkaügyi bíróság elmulasztotta beszerezni a tényállás tisztázásához nélkülözhetetlen adatokat, és ezért nem állapítható meg, hogy a felperesek milyen címen részesülnek műszakpótlékben és az milyen összegű. Az 1985. augusztus 27-i tárgyaláson ugyan felhívta a bíróság az alperest a műszakpótlékra vonatkozó szabályzatának és a felperesek bérkartonjainak bemutatására, de az alperes ennek a felhívásnak az 1985. szeptember 10-i tárgyaláson nem tett eleget. A munkaügyi bíróság ezért csak az alperes nyilatkozatában foglaltakra szorítkozott. A peradatok szerint a felperesek nem három műszakos beosztásban dolgoznak, de a napi munkaidejükből 3 és fél, illetve 2 és fél óra az éjszakai - 22 óra és 6 óra közötti időszakra esik. A felperesek a műszakpótlékról szóló, módosított 15/1977. (V. 22.) MT rendelet (R.) 4. §-ának (1) bekezdésének meghatározása szerint egyéb többműszakos munkarendben munkát végzők, ezért műszakpótlékra jogosult dolgozók. A műszakpótlékra való jogosultságuk az alperes által hivatkozott, de a bíróságnak be nem mutatott kollektív szerződés szerint sem vitatott. A R. szerint az egyéb többműszakos munkarend esetén a 14-22 óra közé eso munkavégzés délutáni műszak, a 22-06 óra közötti munkavégzés pedig éjszakai műszak. A felperesek a perben állították, hogy részükre az alperes nem fizet olyan összegű műszakpótlékot, mint ami őket a R. 3. §-a alapján megilletné. Véleményük szerint a délután kezdett szolgálatukért időarányosan egyrészt 20% délutáni műszakpótlék, másrészt 40% éjszakai műszakpótlék, míg az éjszaka 2 óra 30 perckor kezdett szolgálatukért időarányosan 40% éjszakai műszakpótlék jár a részükre. Abban a részében helytálló a munkaügyi bíróság álláspontja, hogy azok a dolgozók, akik műszakpótlékban részesülnek, nem kaphatnak ugyanarra az időre éjszakai pótlékot is. így rendelkezik a R. 6. §-ának (3) bekezdése. A felperesek azonban a kereseti kérelmükben nem éjszakai pótlék, hanem éjszakai műszakpótlék megállapítását kérték. Miután a perben nem volt vitás, hogy a felperesek az egyik szolgálati beosztásukban részben délutáni, részben éjszakai műszakot, a másik szolgálati beosztásukban pedig részben éjszakai és a perben jelentőséggel nem bíró délelőtti műszakot teljesítenek, a munkaügyi bíróságnak tételesen vizsgálnia kellett volna, hogy az alperes a műszakpótlék szempontjából számításba vehető időszakokra milyen mértékű műszakpótlékot fizetett. A munkaügyi bíróság erre bizonyítást eddig nem folytatott le. Tiltó rendelkezés hiányában megalapozott a felpereseknek az az igénye, hogy a délután kezdődő szolgálatukért időarányosan részben 20% délutáni, részben pedig 40% éjszakai műszakpótlékot kapjanak. Megalapozott az a kérésük is, hogy a 2 óra 103