Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

d) Bérpótlékok 93. Ha a dolgozó munkakörének betöltéséhez meghatározott élő idegen nyelv rend' szeres használata nélkülözhetetlen, a dolgozó a nyelv tudási pótlékra akkor is jogosult, ha a kollektív szerződés ezzel ellentétesen rendelkezik [Mt. 2. § (2) bek., 20/1979. (XII. 1.) MüM r. 7. § (2) bek., 1/1982. (III. 12.) ÁBMH rend. 2., 5. §]. A felperest műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörben foglalkoztatja az alperes. A felperes munkaköri kötelezettsége teljesítése körében a KGST Szénbányászati Állandó Kormánybizottság javára a nemzetközi együttműködést bonyolítja a KGST Titkársággal, a KGST Szabványügyi Intézettel, valamint a hat KGST-tagországgal. E munkavégzéshez az orosz nyelv ismerete és rendszeres használata szükséges, mivel a KGST hivatalos nyelve az orosz. A felperes a nyelvpótlék iránti igényét bejelentette az alpereshez, annak elutasító állásfoglalása ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz élt kérelemmel. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával az eljárást megszüntette. Határozata indokolása szerint megállapította, hogy az igény elbírálása kizárólag a munkáltató jogkörébe tartozik. A felperes által hivatkozott 1/1982. (III. 12.) ÁBMH rendelkezés előírja ugyan a nyelvtudási pótlékban való részesítést, de csak azokban a munkakörökben, amelyekben a kollektív szerződés rendelkezése szerint az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen a munkavégzéshez. Az alperes hatályos kollektív szerződésének rendelkezése szerint a vállalatnál nincs olyan munkakör, amelyben az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen. Azokban a munkakörökben pedig, amelyekben az idegen nyelv ismerete előnyös, azt a dolgozó személyi bérbesorolásánál kell figyelembe venni. Mivel az alapbér emelése, valamint a személyi bérbesorolás kizárólag a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, ezért e jogosultság megtagadása miatt a felperes a 19/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 5. §-a értelmében munkaügyi vitát nem kezdeményezhet. A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel élt a munkaügyi bírósághoz. A döntőbizottság határozatának megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy nyelvpótlékra jogosult, kérte továbbá, hogy a bíróság az alperest 1984. május 1-től kezdődően havi 7250 forint munkabére 15%-át kitevő havi 1087 forint nyelvpótlék folyósításának megfizetésére kötelezze. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az idegen nyelvtudás anyagi elismeréséről szóló 1/1982. (III. 12.) ÁBMH t rendelkezés 2.§-ának (1) bekezdése értelmében akkor kell nyelvtudási pótlékban részesíteni a dolgozót, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott élő idegen nyelvek rendszeres használata a kollektív szerződés rendelkezése szerint nélkülözhetetlen. A jogszabályi rendelkezés folytán az alperes jogosan vonta ezt a kérdést a kollektív szerződés szabályozási körébe, és a vitás ügyekben a kollektív szerződés idevonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperes kollektív szerződésére figyelemmel a felperes igénye alaptalan, mert a kollektív szerződés rendelkezése értelmében az alperesnél nincs olyan munkakör, amelyben az idegen nyelv rendszeres használata nélkülözhetetlen. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A rendelkezésre álló periratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes munkaköri feladatainak teljesítéséhez az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, a tárgyalás (fordítás, telex stb.) hivatalos nyelve az orosz. Az 1/1982. (III. 12.) ÁBMH rendelkezés 2. §-ának (1) bekezdése értelmében nyelvtudási pótlékban kell részesíteni azt a dolgozót, aki olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott élő idegen nyelvek rendszeres használata a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabályzat szerint nélkülözhetetlen. 101