Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

nek ezekkel az alakiságokkal az a célja, hogy a dolgozó a felmondás közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a felmondást alapítja, és ennek eredményéhez képest módja legyen a felmondás indokolását vitatnia, illetve cáfolnia is. A szóban levő alaki kellékek nélkül közölt felmondás esetén a dolgozónak minderre nem lenne lehetősége, s ezért a törvény 29. §-a alapján a felmondást a dolgozó kérelmére e kellékek bármelyike hiányában hatálytalanítani kell, mert a felmondás nem a megszabott módon történt. A gyakorlat főként arra vonatkozólag igényli az eligazítást, hogy mit jelent a munkáltató által közölt felmondási ok világosságának követelménye. A törvény fenti céljához képest a munkáltatói felmondás abban az esetben fejezi ki világosan a felmondás okát, ha a felmondásban a munkáltató megjelölte azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a dolgozó munkájára. Világos tehát pl. az az indokolás is, amelyben a munkáltató pontosan leírja, hogy a dolgozót egymást rövid időközönként követő három alkalommal a munkaidő alatt italos állapotban találták, de világos a pusztán azt rögzítő indokolás is, hogy a dolgozó a munkaidő aiatt rendszeresen italozott. Nem világos a fentiekhez képest az az indokolás, amely nem öleli fel azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a dolgozó munkájára miért nincs szükség, s így a dolgozónak nem nyújt lehetőséget sem azok ellenőrzésére, sem a munkaügyi vitára való felkészülésere. Ilyen megítélés alá esik különösen a tartalmatlan, közhelyszerű indokolás, pl. hogy „a dolgozó nem felelt meg a személyéhez fűzött várakozásoknak", vagy pl. hogy „a munkáltatónál a dolgozó munkakörének betöltésére más elképzelések alakultak ki", illetve, hogy „a dolgozó vezetői magatartásában olyan alapvető hiányosságok tapasztalhatók, amelyek lehetetlenné teszik az iskolában való működését". Nem elégíti ki a világos indokolás követelményét a fentiekhez képest pl. a dolgozó munkaköri alkalmatlanságára való puszta hivatkozás sem, ha nem tűnik ki belőle az a közelebbi konkrét körülmény, mely az alkalmatlanságot kiváltja. Ennek megjelölése viszont részletezés nélkül is világossá teszi az indokolást. Elegendő tehát annak előadása a felmondás indokolásában, hogy pl. az anyagkönyvelő rendszeresen elemi számítási hibákat követ el, de nem feltétlenül szükséges azoknak az eseteknek a tételes ismertetése, hogy melyek voltak a hibák, s mikor, milyen körülmények között vétett. _ III. Abban az esetben, ha kétségessé válik az írásban közölt felmondási ok helytállósága, a bizonyítás a munkáltatót terheli [Pp. 164. § (1) bekezdése], minthogy a munkáltatónak áll érdekében, hogy az általa közölt felmondást a munkaügyi vitát eldöntő szerv fenntartsa. A munkaügyi vita során nemcsak a felmondás indokolásában kifejezetten közölt, hanem olyan további tények és körülmények bizonyításának is helye lehet, amelyek — az indokolás keretein belül maradva — azt kiegészítik, és alátámasztják. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondásban közölt indokolás kereteit, mert az ellenkező álláspont lehetővé tenné. 84