Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

mányok abbahagyására engedélyt kapott volna, a tanfolyam díját, mini költséget köteles a vállalatnak visszatéríteni [23/1974 (IX. 4.) MüM sz. r. 18. § és 20. §].* A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Egyértelmű peradat, hogy a felperes a felsőfokú raktározási tanfolyamra az alperes kötelező kijelölése alapján került. Ehhez képest jogosult volt az utazási, élelmezési és szállásköltségei, a tanfolyamon való részvétellel kapcsolatos költségei és a munkából távol töltött időre átlagkeresete megtérítését követelni [23/1974. (XI. 4.) MüM számú rendelet 20. §]. A tanfolyami díj viselésének kötelezettsége tehát az alperest terhelte. Csakhogy a 20. § (4) bekezdésében foglalt szabály értelmében alkalmazni kell a rendelet 18. §-ában foglalt előírásokat a kötelező kijelölés alapján tanfolyamra küldött dolgozók tekintetében is. Az R. 18. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a dolgozó a tanévben igénybevett tanulmányi kedvezménye idejére kifizetett átlagkereset, illetőleg költségtérítés összegét köteles megtéríteni a vállalatnak, ha tanulmányait saját hibájából abbahagyja anélkül, hogy az oktatási intézménytől évki hagyásra, illetőleg a vállalattól a tanulmányok abbahagyására engedélyt kapott volna. Minthogy a tanfolyami díj is a költségek fogalomkörébe tartozik, és a felperes saját hibájából, anélkül hagyta abba tanfolyami tanulmányait, hogy az oktatási intézménytől évkihagyásra, illetőleg az alperestől a tanulmányok abbahagyására engedélyt kapott volna, egyértelmű, hogy az 1400 forint tanfolyami díjat megfizetni köteles. Minthogy azonban a munkaügyi bíróság az egyébként érdemben helytálló döntését téves ténybeli és jogi álláspontra — a felperes szerződésszegésére és ehhez képest az Mt. V. 11. §-ának (3) bekezdésére — alapította, ítéletének indokolása törvénysértő. (M. törv. II. 10 343/1982 2. sz.) 63. A tanulmányi szerződés alapján képesítést szerzett dolgozók csak abban az esetben fejthetik ki az iskolai tanulmányaiknak megfelelő szakmai tevékenységüket, ha azt a végzettségüknek megfelelő munkakörben gyakorolhatják. A felperes — előadó beosztásban — könyvelői munkakörben dolgozott az alperesnél. Ekkor már a József Attila Tudományegyetem Jogi Kara második évfolyamának esti tagozatos hallgatója volt. Amikor a felperes az egyetem negyedéves hallgatója volt, a felek tanulmányi szerződést kötöttek egymással, amelyben az alperes a munkaidőkedvezmények tartamára az átlagkereset, a beiratkozás díja és a tandíj fizetését vállalta. Kötelezettséget vállalt továbbá arra, hogy a felperest a tanulmányai befejezése után a végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A felperes ezzel szemben — többek között — arra kötelezte magát, hogy a tanulmányainak befejezése után a szerződés tartamának megfelelő 26 hónapig nem szünteti meg a munkaviszonyát. 8 A továbbtanuló dolgozók kedvezményeit legújabban a 61981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rendelkezés szabályozza. 70