Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

értelmében az alperes hozzájárulás nélkül nem helyezhette volna át a felperest másik telephelyre. A munkaügyi bíróság tehát törvénysértően utasította el a felperes ezt sérelmező keresetét. (M. törv. I. 10 261/1979/2. sz., BH 1980/8. szám 307.) 34. A munkáltató a dolgozó munkakörét végleges jelleggel csak a dolgozóval való megegyezés alapján változtathatja meg abban az esetben is, ha ez a változtatás nem érinti a dolgozó munkabérét. [Mt. 22. § (2) bek., 24. § (1) bek., 35. § (2) bek.] (M. törv. II. 10 415/1980/4. sz., BH 1981/3. sz. 167.) 35. I. Ha a felek között abban a kérdésben merül fel a jogvita, hogy a dolgozónak más munkahelyre beosztása a munkaszerződés módosításának vagy átirányításnak minősül-e, a munkaügyi bíróság csak részletes bizonyítás felvétele után döntheti el a pert. II. A munkaügyi bíróság — a Pp. 4. §-a értelmében — az eljárási jogosultságról való lemondást sem tartozik figyelembe venni, ha az a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll. A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Nem vitás tény, hogy a felperes munkaszerződés határozatlan időre, egy meghatározott egységbe és boltvezető munkakör ellátására szólt. Kétségtelen az is, hogy az alperes — átmenetileg — állandó munkahelyén kívül végzendő és alacsonyabb munkakörbe tartozó munka ellátására osztotta be. [Mt. 35. §-ának (1) bekezdése, Mt. V. 37. §-ának (1) bekezdése.] A felperes — minthogy a más munkakörbe tartozó és egyben az állandó munkahelyén kívül elrendelt munkavégzés valószínű tartamáról kifejezett és egyértelmű tájékoztatást nem kapott [Mt. V. 37. §-ának (1) bekezdése] és mivel az említett beosztás „átmeneti" jellegének az intézkedés indokolása ellentmondott — egyrészt vitatta, hogy az alperes intézkedése az adott esetben nem minősül-e egyoldalú munkaszerződés-módosításnak, másrészt pedig olyan körülményekre is hivatkozott (családi, nyitva tartási, utazási problémák), amelyek mellett, valóságuk esetén, a más helységben történő és más munkakörbe tartozó munka végzése a felperesre aránytalan sérelemmel járhat. A munkaügyi bíróság e tények vizsgálata hiányában, kizárólag a kollektív szerződés vonatkozó rendelkezésének az ismertetésével és anélkül oktatta ki a felperest a keresettől való elállás lehetőségére, hogy a felperes jogos és méltányos érdekeinek elbírálásához és védelméhez szükséges adatok a rendelkezésére álltak volna. Márpedig a bíróság — a Pp. 4. §-a értelmében — az eljárási jogosultságról való lemondást sem tartozik figyelembe venni, ha az a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll. Mivel az ennek megítéléséhez szükséges adatok — a kifejtettek szerint — az elállás bejelentésekor nem álltak a bíróság rendelkezésére, tévedett és ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes érdeksérelmének orvoslását az alperesre bízta és a pert megszüntette. (M. törv. II. 10 415/1980/4. sz.) 47