Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

Tévedett azonban, amikor az egyébként helytálló döntése alátámasztásaként csupán a 10/1981. (IX. 29.) MüM számú rendeletre hivatkozott. A bedolgozói jogviszony munkaviszonyba számításának lehetőségét ugyanis korábban már az 1968. január 1-én hatályba lépett 16/1967. (XII. 27.) MüM számú rendelet 20. §-ának (1) bekezdése, illetőleg az e rendeletet módosító 17/1978. (XII. 23.) MüM számú rendelet 20. §-ának (1) bekezdése is megteremtette. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 16/1967. (XII. 27.) MüM számú rendelet 20. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a munkával való ellátás folyamatos és a termelés érdeke ezt szükségessé teszi, a bedolgozói munkaviszony létesítésénél a vállalat és a dolgozó írásban megállapodhat abban, hogy a vállalat bizonyos munkamennyiséggel a bedolgozót rendszeresen ellátja és a bedolgozó kötelezi magát, hogy a vállalat által igényelt mértékben és előírásainak megfelelően rendszeresen munkát végez. Az e jogszabályt módosító 17/1978. (XII. 23.) MüM számú rendelet 20. §-ának (1) bekezdése lényegében a korábbi jogszabály rendelkezéseit tartotta fenn azzal a további kikötéssel, hogy a biztosított bedolgozó munkabérének a havi ötszáz, illetve az évi hatezer forintot el kell érnie. Kétségtelen, hogy az előzőekben említett jogszabályok a biztosított foglalkoztatás tekintetében lehetővé teszik a felek között írásbeli megállapodás létrehozását arra, hogy a munkáltató a bedolgozót a termelés érdekében folyamatosan lássa el munkával. Ha azonban a munkával való ellátás folyamatossága ellenére az írásbeli megállapodás elmaradt és a dolgozók az említett jogszabályokban előírt feltételeknek egyébként megfelelnek — amint ez a perben bebizonyosodott — az írásbeliség elmaradásának szankciója hiányában nem foszthatok meg a biztosított foglalkoztatás szabályaiban részükre előírt előnyöktől. Ha ugyanis a dolgozók éveken át a jogszabályokban a biztosított foglalkoztatás szabályai és feltételei szerint tettek eleget munkavégzési kötelezettségüknek, e jogviszonyuk társadalombiztosítási szempontból nem hagyható figyelmen kívül. Ezt az elvet egyébként a munkaügyi bíróság ítélkezése során maga is érvényre juttatta, elmulasztotta azonban az irányadó jogszabályokra való hivatkozást. (M. törv. II. 10 127/1982/2. sz.) e) A munkaszerződés módosítása 32. Változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott dolgozó vállalaton belüli másik munkahelyre átirányításának szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. Munkaszerződés a munkáltató és a dolgozó között változó munkahelyre alkalmazott dolgozót az alkalmazó munkáltató — ellenkező megállapodás hiányában — egész működési területén foglalkoztatja. Ez következik a munkaszerződés jellegéből és tartalmából. A munkahelyváltozásokkal eleve számolnia kell annak a dolgozónak, akit változó munkahelyre alkalmaznak, s a munkaszerződést a munkáltató és a dolgozó ennek tudatában és ismeretében köti meg. Ha tehát a munkáltató a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót a vállalaton belül másik munkahelyre, illetőleg telephelyre irányítja át, a dolgozó ennek szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. Munkaügyi 45