Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

folytán a munkaviszonya határozatlan időre szólóvá vált. (M törv 1 10 099/2. sz., BH 1981/1. szám 35.) 29. Ha a felek határozott időre létesített munkaviszonya határozatlan időre szólóvá alakult át, érvénytelen az az újabb munkaszerződésük, amelyet mindketten ugyanabban a téves feltevésben kötöttek, hogy közöttük nem áll fenn munkaviszony [Mt. V. 21. § (3) bek.2]. Az alperes 1978. január 10. napjától műszaki-gazdasági ügyintézőként alkalmazta a felperest különböző időtartamokra kötött munkaszerződésekkel. Az alperes 1979. március 31-ig összesen hat alkalommal kötött a felperessel azonos tartalmú, csak a munkaviszony tartalmát illetően különböző munkaszerződést. Az 1979. április L napjától április 30-ig terjedő időre szóló szerződést a felperes nem írta alá, de a korábbi munkakörében változatlanul dolgozott. A felek április 21. napján, április 1. napjától május 31. napjáig terjedő két hónapra a korábbi feltételek mellett újabb határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek. A határidő lejárta előtt a munkáltató úgy foglalt állást, hogy a felperes munkaviszonyát nem kívánja „meghosszabbítani". A felperes az állásfoglalást követően munkaügyi vitát indított annak megállapítása érdekében, hogy munkaviszonya határozatlan időre szól. Kérelmében arra hivatkozott, hogy április 21-én azért írta alá az újabb határozott időre szóló munkaszerződést, mert közvetlen felettese szerint különben nem kapta volna meg az áprilisi fizetését, március vége óta ugyanis nem volt munkaszerződése. Az alperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság a határozatával a kérelmét — elkésettség miatt — elutasította. A határozat megváltoztatása iránt a felperes keresetet indított. Keresetében arra hivatkozott, hogy határozott idejű munkaviszonya 1979. április 1. napja után határozatlan idejűvé alakult át, mert vezetőinek tudtával tovább dolgozott. Az újabb határozott idejű munkaszerződést az alperes megtévesztő magatartása miatt írta alá, bízott ugyanis abban az ígéretben, hogy ha a lopással kapcsolatban ártatlanságáról meggyőződnek, továbbra is alkalmazzák. Munkaszerződés hiányában az esedékes fizetését csak hoszszabb vita után kapta volna meg, mindezek a szerződés aláírására késztették. Amikor meggyőződött arról, hogy ártatlansága ellenére sem akarja foglalkoztatni az alperes, munkaügyi vitát indított, igényének érvényesítésével tehát nem késett el. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A.7 ítélet indokolása szerint a felperes a jogsértőnek tekintett munkaszerződés aláírásától számított 15 napon belül lett volna jogosult munkaügyi vitát indítani. Nem az alperes, hanem a felperes magatartása volt megtévesztő vagy legalábbis célzatos. A felperes azt kívánta elérni, hogy az alperes egy másik hitelkeret terhére foglalkoztassa, mert így bérezése kedvezőbb. Amikor szándéka meghiúsult, a felajánlott munkaszerződés aláírását visszautasította, de változatlanul tovább dolgozott. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 2 Ezt a rendelkezést a 48/1979. (XII. 1.) Mt. sz. rendelettel megalkotott új Mt. V. 19. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. 41