Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A felperes 1965. május 31. napjától dolgozik az alperesnél és gépkocsivezetői munkakört tölt be. Az alperes az 1979. június 29-én hozott határozatával alapfizetésének 12 hónapon keresztül havi száz forinttal való csökkentése fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a felperes 1979. május 24-én reggel 7.20 órakor egy angol nőt és két budapesti kísérőjét szállította a Ferihegyi repülőtérre. Amikor megtudta, hogy az egyik nő Angliába utazik, kérte, hogy a viteldíjat angol pénzben fizessék ki. A 200 forintra becsült viteldíj fejében 5 fontot követelt azzal, hogy ezt vagy kifizeti neki és akkor időben kiér a repülőtérre, vagy nem éri el a gépet. Az utas attól való félelmében, hogy lekési a járatot, kifizette az 5 fontot, kísérői azonban a felperes magatartásán felháborodtak és felírták a gépkocsi rendszámát. A felperes ezt követően visszaadta az öt fontot. A fuvardíj kiegyenlítése ezt követően a repülőtéren megtörtént, az angol utas 200 forintot adott át, amiből nem kért vissza. Az alperes fegyelmi vétségként rótta a felperes terhére, hogy megszegte a szolgálati szabályzat 4.341.29 pontjában foglaltakat, amely a készpénzfizetés módját írja elő. Súlyosbítóként értékelte a csoportvezető beosztást és azt is, hogy magatartásával megsértette a népgazdasági érdekeket védő devizagazdálkodási szabályokat. A felperes kérelme alapján eljárt munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi büntetést szigorú megrovásra mérsékelte. A határozat ellen mindkét peres fél keresettel élt. A felperes keresete a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, az alperes keresete pedig a fegyelmi határozat hatályban tartására irányult. A munkaügyi bíróság a felperes keresetének adott helyt; a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, az alperes keresetét elutasította. Az érdemi döntés indoka szerint sem a fegyelmi, sem a döntőbizottsági, illetve bírósági eljárás során nem bizonyosodott be a fegyelmi vétség elkövetése. A bebizonyítottság hiányát abban állapította meg, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója nem rendelt el szembesítést a panaszt tevő utasok és a felperes között. Kifejtette még a bíróság: ha a gépkocsivezető — ráutaló magatartásával — valóban valutát kívánt volna szerezni, nyilvánvalóan nem adta volna vissza az öt angol fontot az utasnak még a fuvar elvégzése előtt, látva az utazó és a kísérő személyek közötti feszültséget és ellentmondást. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében fegyelmi büntetés azzal a dolgozóval szemben szabható ki, aki a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. Ebből következik: a munkáltató fegyelmi büntetést kiszabó határozata akkor megalapozott, ha a vétkes kötelezettségszegése hitelt érdemlően bebizonyosodik. Ha a munkáltató nem képes bizonyítani a fegyelmi határozatban megielölt kötelezettségszegést, a határozatot a munkaügyi vitát elbíráló szerveknek hatályon kívül kell helyezniük. A perben azt a kérdést kellett elbírálni, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést megvalósította-e. Az alperes ugyanis utaspanasz alapján értesült a felperes kötelezettségszegéséről. B. I. és felesége 1979. május 24-én a Magyar Rádióhoz levelet intéztek. Ennek tartalma szerint B. I. nővére két hét; J tartó látogatás után visszaké220