Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

fejezi be. Ennek következménye az, hogy a pótvizsga költségei a dolgozót terhelik. Ennek megfelelően a felperes maga sem vitatta, hogy a pótvizsga költsége — 100 Ft — őt terheli és annak megfizetésére hajlandónak is mutatkozott. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése szerint: „a vállalat szakemberszükségletének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a vállalat kötelezi magát, hogy a tanulmányok alatt támogatást biztosít, a másik fél pedig vállalja, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál dolgozik." Az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy „Ha a vállalat a támogatást nem biztosítja vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól és a szerződésszegésből eredő esetleges igényeit is érvényesítheti. Ha pedig a támogatásban részesülő személy tanulmányait kielégítő eredménnyel nem folytatja ... a vállalat követelheti az addig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését." E rendelkezések, valamint a felek között létrejött szerződés 9. pontja alapján egyértelműen megállapítható, hogy szerződésszegés csupán a felperes részéről történt, tehát a következmények — ellentétben a munkaügyi bíróság megállapításaival — őt terhelik. Az adott esetben a felperes a saját hibájából abba a helyzetbe került, hogy elvesztette jogát a további támogatásra, sőt a tanfolyam idejére részére kifizetett munkabért és az egyéb költségeket is vissza kell térítenie. Helyesen mutatott rá a törvényességi óvás, hogy a felperes katonai szolgálata csak abban az esetben lett volna akadály, ha a bevonulás a tanfolyam ideje alatt vagy közvetlen utána — de a vizsgák előtt — történt volna, nem pedig két sikertelen vizsga után. A szakemberhiány egyre nagyobb mértékben kényszeríti a vállalatokat arra, hogy saját vagy más vállalat dolgozóival tanulmányi szerződést kössenek. A szerződésben vállalt költségeket a részesedési alapból — tehát a többi dolgozó rovására — folyósítják. A szerződés realizálása esetén a vállalatnál kedvezőbbé válik a szakemberek aránya, ami hatékonyabbá teszi a vállalati gazdálkodást, tehát kedvezően alakulhat a dolgozók részesedése is a vállalati nyereségből. A tanulmányi szerződés azonban nem lebecsülendő előnyt jelent azoknál a dolgozóknál is, akik a szerződés alapján lényegében anyagi gondok nélkül, állami támogatással szakmához, magasabb képesítéshez jutnak. Elvárható tehát, hogy az ilyen kedvezményben részesülő dolgozók kötelezettségük teljesítése érdekében a számukra biztosított kedvező feltételeket kihasználják és a tanulmányok befejezésével szaktudásukkal segítsék elő az őket támogató vállalatot szakember problémái megoldásában, legalább a szerződésben vállalt két éven keresztül. Ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a tanulmányi szerződésben vállalt költségek többé-kevésbé visszatérüljenek a dolgozó magasabb szakképesítést igénylő munkavégzése következtében. Az adott esetben az alperesi vállalat az általa kifizetett munkabér és költség visszatérülésével nem számolhat, mert a felperes — amellett, hogy vállalt kötelezettségének nem tett eleget — a munkaviszonyát is megszüntette. 68