Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ságnál keresetet indított. Az igény elbírálásánál az Mt. és az Mt. V. szabályait kell alkalmazni, valamint a végrehajtásukra kiadott munkajogi rendelkezéseket. A munkajog szabályai önálló jogágat alkotnak, így utaló rendelkezés hiányában más jogág szabályai, nevezetesen a Ptk. rendelkezései a munkajogviszonyból származó igény elbírálásánál nem alkalmazhatók. A munkajog az elévülést — eltérően a polgári jogtól [Ptk. 204. § (3) bek.] — nem kifogásként szabályozza, amelyet a jogalkalmazó szerv csak az ellenérdekű fél erre történt hivatkozása esetén vehet figyelembe, hanem a követelés érvényesítésének negatív tartalmú feltételeként. Erre az Mt.-ben nincs ugyan utalás, de következik abból, hogy a munkajogban nincs a Ptk. 204. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő tartalmú rendelkezés. Ennek megfelelően alakult a bírósági gyakorlat is. A munkaügyi bíróságnak tehát az elévülést hivatalból kell vizsgálnia és figyelembe vennie, ami azt jelenti, hogy az elévülési idő eltelte esetén a keresetet a bíróságnak el kell utasítania, amennyiben az elévülés nyugvását vagy megszakítását előidéző körülmény nem merült fel [Mt. 5. § (2)—(3) bek.]. A felperes meg nem cáfolt előadása szerint az alperes a kárigény előterjesztésének lehetőségére nem figyelmeztette, ez azonban az elévülési idő nyugvását nem eredményezi. Helyesen utasította el ezért a keresetet a munkaügyi bíróság az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással, míg a megyei bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság jogszabályoknak megfelelő ítéletét helyben hagyta. (M. törv. I. 10 224/1978/2. sz.) c) A kollektív szerződés és a törzsgárda szabályzat hatálya 18. A vállalat megszűnésével a kollektív szerződés, valamint a vállalat szervezetére, működésére vonatkozó egyéb, a vállalaton belül érvényes szabályzat — így a törzsgárda szabályzat is — hatályát veszti. A jogutód vállalattal szemben törzsgárdatagság alapján érvényesített igény elbírálásánál csak a jogutód vállalat törzsgárda szabályzata alapján elismert törzsgárdaéveket lehet figyelembe venni [14/1970. (XI. 20.) MüM sz. r. 1. §]. Az I. r. felperes 1972. szeptember 1-től, a II. r. felperes 1969. június 16-tól állott a TÜZÉP vállalat alkalmazásában. A vállalat törzsgárda szabályzata értelmében az áthelyezett dolgozónak az áthelyezést megelőző munkaviszonyát is — mindaddig, amíg az áthelyezés folyamatossága meg nem szakadt — figyelembe kell venni a törzsgárda-évek számítása szempontjából. A törzsgárda szabályzat e rendelkezésének megfelelően a vállalat az I. r. felperes javára 19, a II. r. felperes javára pedig 14 törzsgárda-évet ismert el. A belkereskedelmi miniszter az m-i és az e-i TÜZÉP vállalatokat 1973. december 31-ével megszüntette, és azok összevonásával létrehozta az alperes vállalatot, amely a felperesekkel mint áthelyezett dolgozókkal munkaviszonyt létesített. Az alperesnél új törzsgárda szabályzatot alakítottak ki, amely törzsgárdaévként csak a vállalatnál, valamint más TÜZÉP vállalatnál munkaviszonyban eltöltött idő figyelembevételét engedi meg, az utóbbit abban az eset41