Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Minthogy pedig nyugdíjazása időpontjában több mint 35 év volt a szolgálati ideje, ezért a 40 éves jubileumi jutalomra munkaviszonya megszűntekor jogosultsága megnyílt. Ennek következtében egyidejűleg intézkedtem az iránt, hogy a munkaviszonyban töltött időben élvezett egy havi járandóságának megfelelő összeg kifizetést nyerjen. Nem áll módunkban egyidejűleg kifizetni a 25 éves jubileumi jutalmát is, minthogy annak esedékességekor nem vállalatunknál állott munkaviszonyban. Ezt a jutalmat ott kellett volna, vagy kell kérnie, ahol a 25. év lejártakor munkaviszonyban állott. Amennyiben ezen közlésünkkel nem értene egyet, jogában áll annak vételét követő naptól számított 15 nap alatt panasszal fordulni a vállalati döntőbizottsághoz." A felperes ezt követően 1976. novemberében nem a közös vállalat, hanem az alperes döntőbizottságához nyújtotta be felülvizsgálati kérelmét, amelyben az alperest a 25 éves jubileumi jutalmának a megfizetésére kérte kötelezni. A munkaügyi döntőbizottság határozatával az eljárást megszüntette és a kérelmet illetékességből az O. M. Sz. K. V. munkaügyi döntőbizottságához tette át. A határozat indokolása szerint a 33/1964. (XII. 18.) Korm. számú rendelet 18. §-a alapján a felperest a 25 éves jubileumi jutalma legkorábban 1969. évben illette volna meg, amikor már nem az alperesnél állt munkaviszonyban. Így ott kellett volna a 25 éves jubileumi jutalmát megkapnia, ahol 1969-ben dolgozott. Minthogy a felperes az adott évben a már említett közös vállalatnál dolgozott, ennek a vállalatnak a döntőbizottsága illetékes a felperes panaszát érdemben elbírálni. A felperes az alperes döntőbizottságának határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely azt jogerős ítéletével elutasította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1965. július 15-én lett volna jogosult a 25 éves jubileumi jutalomra, amikor még a postaigazgatóságnál állt munkaviszonyban. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, miután a felperes 1965. július 25-től számított három éven belül nem terjesztett elő igényt az alperesnél a 25 éves jubileumi jutalma kifizetése iránt, az igénye elévült. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a huszonöt, a negyven, illetőleg ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Az Mt. V. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a jubileumi jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére. E jogszabályi rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a jubileumi jutalom azoknak a dolgozóknak jár, akik az előírt feltételeknek megfelelően arra jogosultságot szereztek. Tehát huszonöt, negyven, illetőleg ötven évet munkaviszonyban töltöttek. Abban az esetben, ha a dolgozó a jubileumi jutalomra jogosulttá vált, azt részére folyósítani kell még akkor is, ha annak kifizetését nem kérte, mert a jubileumi jutalom a dolgozót megillető járandóság, és annak következtében az — a munkabérhez hasonlóan — a dolgozó külön kérelme nélkül is jár, arra a dolgozónak alanyi joga van. Ez az igény mindaddig nem évül el, amíg a dolgozó munkaviszonyban áll, sőt a munkaviszonya megszűnését követően az Mt. 5. §-ában előírt általános elévülési időn belül igényét érvényesítheti. 295