Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A termelőszövetkezet elnöke, majd a szövetkezeti döntőbizottság is elutasította a felperes kérelmét arra hivatkozva, hogy a jubileumi jutalmát csak attól a munkáltatótól kérheti, ahol munkaviszonyának 25. évét betöltötte. A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperes jubileumi jutalom fizetésére való kötelezését kérte. Az alperes szövetkezet az eljárás során a felperes jubileumi jutalomra való jogosultságát nem vitatta, de mégis a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a jubileumi jutalom kifizetésére nem a termelőszövetkezet köteles. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott, és arra kötelezte az alperest, hogy jubileumi jutalom címén 4771 Ft-ot fizessen a felperesnek. Az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jubileumi jutalom összegének kiszámításánál az alapbért nem tudta figyelembe venni, mivel a felperes munkakönyvében teljesítménybér elszámolás szerepel. A felperes a kérdéses idő alatt — kútásóként — 44 napot dolgozott teljesítménybérben és erre az időszakra 12 000 forint munkabért számfejtettek részére, így egy havi átlagkeresete 4771 Ft. Az ítéletnek a jubileumi jutalom összegére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 66. §-ának (1) bekezdése szerint a jubileumi jutalom összege a dolgozó egy havi alapbére. A munkaügyi bíróságnak meg kellett volna állapítania a felperes havi alapbérét és ennek alapján rendelkezhetett volna a jubileumi jutalom kifizetéséről. A havi alapbér akkor is megállapítható, ha a munka elszámolása teljesítménybérben történik. A termelőszövetkezet és a termelőszövetkezeti társulások alkalmazottainak munkabéréről, egyéb bér jellegű juttatásairól és munkaidejéről szóló 12/1971. (X. 13.) MÉM sz. rendelethez kiadott melléklet II/2. pontja rendelkezik arról, hogy a termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló munkások, illetőleg az általuk végzett munkák besorolásánál egyidejűleg meg kell állapítani a munkások személyi alapórabérét is. A személyi alapórabér megállapításánál annak a munkának a bértételeit kell alapul venni, amelyet a dolgozó a munkaidő nagyobb részében végez. A személyi órabér a csoportos elszámolás, a fizetett ebédidőre járó díjazás és a bérpótlékok megállapításának az alapja. A munkaügyi bíróság e tekintetben nem tisztázta a tényállást. Figyelmen kívül hagyta a Pp. 355. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint, ha a munkaügyi bíróság a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el. Következésképpen törvénysértően járt el a munkaügyi bíróság akkor, amikor a jubileumi jutalom összegét a felperes egy havi alapbére helyett havi átlagkeresetében állapította meg. (M. törv. I. 10 185/1976. sz., BH 1977/ 4. szám 169.) 182. A negyven és ötven éves munkaviszonnyal járó jubileumi jutáimat nemcsak az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése folytán, hanem a rokkantsága miatt vagy más jogcímen nyugdíjazott dolgozó részére is ki kell fizetni, ha a nyugdíjazáskor legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi 291