Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ban az „1977. évre minden jutalom megvonásáról" rendelkező fegyelmi döntés annak kifizetését kizárja. A munkaügyi bíróság hivatkozott a vállalati kollektív szerződés VII. fejezete 57/3/c) alpontjára is, amely szerint részesedés nem fizethető annak, aki — a tárgyévben vagy a tárgyévet követően, de a tárgyévre vonatkozó fegyelmi vétség miatt — fegyelmi elbocsátás büntetés hatálya alatt áll. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése alapján a fegyelmi büntetést a vállalat fegyelmi eljárás alapján, indokolt írásbeli határozattal szabja ki. A munkáltató által kiszabott fegyelmi büntetést a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság megfelelő esetben enyhítheti, viszont súlyosabb büntetést nem állapíthat meg, mint amilyet a munkáltató eredetileg kiszabott. (Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 64. sz. állásfoglalása.) Ezt az iránymutatást természetszerűleg érvényre kell juttatni azokban a munkaügyi vitákban is, amelyek a jogerős fegyelmi határozat jogkövetkezményeinek alkalmazása miatt indulnak. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétesen, a jogszabály téves alkalmazásával állapította meg, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi határozatban foglalt rendelkezése jogkövetkezményeként az alperestől az 1977. évre járó év végi részesedést meg kell vonni. A fegyelmi határozat pontos szövege szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az 1977. évre mindennemű jutalom megvonása büntetésben részesítette az alperest. Ennek kiszabására a jogszabályi keretek között lehetőség volt. [Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja, Mt. V. 87. §-a (1) bekezdésének b) pontja, kollektív szerződés 47/a. pontja.] Mivel a fegyelmi jogkör gyakorlója az alperest nem mindennemű juttatásból, hanem csak az 1977. évi jutalmazásból zárta ki, ez utóbbi rendelkezés jelenti azt a keretet, amelyen belül a munkaügyi bíróság a fegyelmi határozat e része törvényességét elbírálhatja, illetve a fegyelmi határozat jogkövetkezményeit alkalmazhatja. A munkaügyi bíróság e kereten túlterjeszkedve rendelkezett úgy, hogy a felperes a fegyelmi határozat hivatkozott rendelkezése alapján nem köteles az alperesnek az év végi részesedést kifizetni. A munkaügyi bíróság döntése tehát a már említett súlyosbítási tilalomba ütközik, ezért jogszabályt sért. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak azzal az okfejtésével, hogy a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte a felperes kollektív szerződése VII. fejezete 57/3/c. pontjában foglaltakat. Ez utóbbi szerint nem lehet részesedést kifizetni, „ha a dolgozó a tárgyévben vagy a tárgyévet követően — de a tárgyévre vonatkozó fegyelmi vétség miatt — a „fegyelmi elbocsátás" büntetés hatálya alatt áll". Az alperes 1976. december 20-án követte el a fegyelmi vétséget, melyért a felperes 1976. december 31-én vonta felelősségre. E két adatból megállapítható, hogy az alperes nem az 1977. évi tárgyévre vonatkozóan valósított meg fegyelmi vétséget és az is, hogy az év végi részesedés kifizetésének időpontjában, 1978 márciusában már nem állott az elbocsátás fegyelmi büntetés hatálya alatt. [Mt. V. 88. § (4) bek.] Ennek megfelelően a kollektív szerződés hivatkozott rendelkezése nem akadályozta a jogszabályban rögzített mentesítés jogkövetkezményeinek maradéktalan érvényesülését. 267